|
[1.] Ardzsuna így szólt: Óh, Dzsanárdana! Óh, Késava! Miért akarod, hogy részt vegyek ebben az iszonyatos harcban, ha úgy gondolod, hogy az értelem jobb a gyümölcsöző tettnél?
[2.] Kétértelmű utasításaid megtévesztették értelmemet. Kérlek hát, mondd meg világosan, mi a leghasznosabb számomra!
[3.] Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Óh, bűntelen Ardzsuna! Már megmagyaráztam, hogy az emberek két rétege törekszik az önvaló megértésére. Némelyek empirikus, filozófiai spekuláció útján, mások pedig az odaadó szolgálat által kívánják ezt elérni.
[4.] Az ember nem szabadulhat meg a visszahatásoktól csupán azáltal, hogy eláll a tettektől, s pusztán lemondással sem érhet el tökéletességet.
[5.] Minden ember akaratlanul arra kényszerül, hogy az anyagi természet kötőerőitől származó tulajdonságai szerint cselekedjék, ezért senki sem maradhat tétlen, még egy pillanatra sem.
[6.] Aki visszatartja cselekvő érzékeit, ám elméje továbbra is az érzékek tárgyain csügg, az kétségkívül becsapja magát. Az ilyen embert kétszínűnek hívják.
[7.] Az az őszinte ember azonban, aki elméjével uralkodni próbál cselekvő érzékein, s ragaszkodástól mentesen a karma-jóga gyakorlásához lát [Krisna-tudatban], sokkal kiválóbb nála.
[8.] Hajtsd végre előírt kötelességed, mert az jobb a tétlenségnél! Az ember még anyagi testét sem képes fenntartani munka nélkül.
[9.] Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Visnunak, másképp tettei az anyagi világhoz kötözik. Óh, Kuntí fia, teljesítsd ezért előírt kötelességed az Ő örömére, s így mindig mentes maradsz a kötelékektől!
[10.] A teremtés kezdetén az élőlények Ura az emberek és félistenek nemzedékeit bocsátotta előre Visnunak szánt áldozatokkal, aztán megáldotta őket, mondván: "Legyetek boldogok e jadzsnya [áldozat] által, mert ennek végrehajtása majd megajándékoz benneteket mindennel, ami kívánatos a boldog élethez és a felszabaduláshoz!"
[11.] A félistenek, akiket megörvendeztetnek az áldozatok, szintén a kedvetekben fognak járni, s ha az emberek és félistenek ily módon együttműködnek, általános jólét köszönt mindenkire.
[12.] Ha a különféle életszükségletekről gondoskodó félistenek elégedettek a jadzsnya [áldozat] végzésével, ellátnak majd benneteket mindennel, amire csak szükségetek van. Ám minden bizonnyal tolvaj az, aki úgy élvezi ezeket az adományokat, hogy nem ajánlja fel viszonzásképpen a félisteneknek.
[13.] A bhakták megszabadulnak minden bűntől, mert csak olyan ételt fogyasztanak, amit először felajánlottak áldozat gyanánt. Mások, akik személyes érzéki élvezetükre készítenek ételt, bizony csak bűnt esznek.
[14.] Mindenki teste gabonaféléken él, melyek az esőből származnak. Az eső a jadzsnya [áldozat] végzéséből ered, a jadzsnya pedig az előírt kötelességekből születik.
[15.] A szabályozott cselekedeteket a Védák írják elő, a Védák pedig közvetlenül az Istenség Legfelsőbb Személyiségéből nyilvánultak meg. Következésképpen a mindent átható Transzcendens mindig jelen van az áldozati tettekben.
[16.] Kedves Ardzsunám! Aki emberi élete során nem követi a Védákban előírt áldozatkört, az minden bizonnyal bűnös életet él. Léte hiábavaló, mert csak az érzékkielégítésben leli örömét.
[17.] Ám aki az önvalóban találja meg örömét, akinek emberi élete az önmegvalósítást szolgálja, s aki egyedül az önvalóban érez teljes elégedettséget, annak számára nincsen kötelesség.
[18.] Az önmegvalósított embernek nincsen semmi célja előírt kötelességei végrehajtásával, de arra sincs oka, hogy ne végezzen ilyen munkát. Az ilyen ember nem függ egyetlen más élőlénytől sem.
[19.] Ezért az embernek kötelességből kell cselekednie, anélkül hogy tettei gyümölcseire vágyna, mert aki vonzódás nélkül cselekszik, az eléri a Legfelsőbbet.
[20.] Előírt kötelességeik teljesítésével még a királyok - például Dzsanaka - is elérték a tökéletességet. Végre kell hát hajtanod feladatodat, hogy az embereket a jóra tanítsd.
[21.] Bármit tegyen egy nagy egyéniség, a közönséges emberek a nyomdokába lépnek, és bármilyen irányadó mértéket szabjon meg saját példájával, az egész világ követi őt.
[22.] Óh, Prithá fia! Számomra nincs előírt tett a három bolygórendszerben. Semmire sincs szükségem, és nincs semmi, amit el kellene érnem - mégis végzem az előírt kötelességeket.
[23.] Mert ha Én nem végezném lelkiismeretesen az előírt kötelességeket, az emberek minden bizonnyal követnék példámat, óh, Pártha!
[24.] Ha Én nem végezném többé az előírt kötelességeket, romba dőlnének a világok. Én lennék az oka a nemkívánatos népességnek, s ezáltal véget vetnék minden élőlény békéjének.
[25.] Ahogy a tudatlanok az eredményre vágyva végrehajtják kötelességeiket, úgy a bölcs is cselekszik, hogy az embereket a helyes úton vezesse, ő azonban nem ragaszkodik tettei gyümölcséhez.
[26.] A bölcs, hogy ne zavarja meg az előírt kötelességek gyümölcséhez ragaszkodó tudatlanok elméjét, ne tétlenségre buzdítsa őket, hanem az odaadó szellemben [a Krisna-tudat fokozatos kifejlesztése érdekében] végzett cselekvésre.
[27.] A hamis ego által megtévesztett szellemi lélek önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában az anyagi természet három kötőereje végzi azokat.
[28.] Óh, erős karú! Az Abszolút Igazság ismerője nem merül el az érzékek és azok kielégítése tetteiben, mert jól látja az odaadással és a gyümölcseiért végzett munka közötti különbséget.
[29.] Az ostobák az anyagi természet kötőerőitől megtévesztve anyagi tettekbe merülnek, s azok rabjává válnak. Tudatlanságuk következtében tetteik alsóbbrendűek, ám a bölcsnek mégsem szabad megzavarnia őket.
[30.] Óh, Ardzsuna! Harcolj hát minden tettedet Nekem áldozva, teljes tudással Rólam, haszonra nem vágyva, semmit sem tekintve a tulajdonodnak, csüggedés nélkül!
[31.] Akik kötelességeiket az Én utasításaim szerint teljesítik, és hűségesen, irigység nélkül követik ezt a tanítást, felszabadulnak a gyümölcsöző tettek rabságából.
[32.] De akik irigységből nem törődnek e tanítással, s nem követik azt, azokról tudnunk kell, hogy elvesztették minden tudásukat, tévúton járnak, és hiába törekszenek a tökéletesség elérésére.
[33.] Még a bölcs is saját hajlamának megfelelően cselekszik, hiszen mindenki azt a természetet követi, amellyel a három kötőerő megáldja. Mit érünk hát vele, ha elfojtjuk?
[34.] Az érzékek ragaszkodását és ellenszenvét az érzéktárgyak iránt bizonyos elvekkel kell szabályozni. Az embernek nem szabad e vonzódás és irtózás irányítása alá kerülnie, mert ezek csak akadályt jelentenek az önmegvalósítás útján.
[35.] Sokkal jobb saját előírt kötelességünket hibásan, mint a másokét tökéletesen végrehajtani. Jobb, ha az embert saját kötelessége végzése közben éri a halál, mint ha más feladatait végzi, mert más útját követni veszélyes.
[36.] Ardzsuna így szólt: Óh, Vrisni leszármazottja, mi az, ami az embert akarata ellenére, szinte erőszakkal bűnös tettekre kényszeríti?
[37.] Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: Csupán a kéj az, óh, Ardzsuna. A szenvedély anyagi kötőerejével való kapcsolatból születik, s később haraggá alakul át - ez a világ mindent felemésztő, bűnös ellensége.
[38.] Mint tüzet a füst, mint tükröt a por, vagy mint magzatot az anyja méhe, úgy burkolják be az élőlényt e kéj különböző fokai.
[39.] Így fedi be a bölcs élőlény tiszta tudatát örök ellensége, a kéj, mely sohasem elégedett, s lángol, mint a tűz.
[40.] A kéj székhelye az érzékek, az elme és az értelem. Rajtuk keresztül fedi el az élőlény igazi tudását, s vezeti tévútra őt.
[41.] Ezért, óh, Ardzsuna, legjobb a Bháraták között, még az elején zabolázd meg érzékeid szabályozásával a bűn e nagy jelképét [a kéjt], és semmisítsd meg a tudás és az önmegvalósítás elpusztítóját!
[42.] A cselekvő érzékszervek magasabb rendűek a tompa anyagnál, az elme az érzékeknél, az értelem az elménél, de ő [a lélek] még az értelemnél is magasabb rendű.
[43.] Óh, erős karú Ardzsuna! Ha megértette, hogy transzcendentális az anyagi érzékekhez, az elméhez és az értelemhez képest, az ember megfontolt lelki értelmével [Krisna-tudatával] szilárdítsa meg elméjét, s így lelki erejével győzze le a kéjként ismert telhetetlen ellenséget.
|
