|
[1.] Ardzsuna így szólt: Óh, Krisna, először a tettek feladására kérsz, majd az odaadással végzett munkát ajánlod. Megmondanád hát határozottan, hogy a kettő közül melyik a hasznosabb?
[2.] Az Istenség Személyisége így válaszolt: A tettekről való lemondás és az odaadással végzett tett egyaránt a felszabaduláshoz vezet. Ám az odaadó szolgálat jobb, mint a tettekről történő lemondás.
[3.] Óh, erős karú Ardzsuna! Aki nem vágyakozik munkája gyümölcseire, s nem is gyűlöli azokat, az mindig lemondásban él. Az ilyen ember, aki mentes az ellentétpároktól, könnyedén elvágja az anyagi kötelékeket, s eléri a teljes felszabadulást.
[4.] Csak a tudatlanok mondják, hogy az odaadó szolgálat [karma-jóga] különbözik az anyagi világ elemző tanulmányozásától [a sánkhyától]. Akik valóban nagy tudásúak, azt mondják, hogy aki helyesen halad a két út egyikén, az mindkettő eredményét elnyeri.
[5.] Aki tudja, hogy odaadó szolgálattal is elérhető az a helyzet, amihez az elemző tanulmányozás vezet, s aki ezért az elemző tanulmányozást és az odaadó szolgálatot egy szinten állónak látja, az valóban lát.
[6.] Az embert nem teheti boldoggá, ha pusztán lemond a tettekről, ám nem végez odaadó szolgálatot az Úrnak. Az odaadó szolgálatot végző bölcs azonban késedelem nélkül eléri a Legfelsőbbet.
[7.] Az odaadással cselekvő, elméje és érzékei fölött uralkodó tiszta lelket mindenki kedveli, és ő is mindenkit kedvel. Az ilyen embert, bár állandóan tevékeny, sohasem kötik tettei.
[8.—9.] Az isteni tudatban élő bár lát, hall, érint, szagol, eszik, mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy ő maga valójában nem tesz semmit. A beszéd, ürítés, elfogadás, a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak tárgyaikkal, ő azonban felettük áll.
[10.] Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad a Legfelsőbb Úrnak, azt nem éri bűn, mint ahogyan a lótusz levelét sem éri víz.
[11.] A jógík lemondanak minden ragaszkodásról, és testükkel, elméjükkel, értelmükkel, sőt érzékeikkel is egyedül a tisztulás érdekében cselekszenek.
[12.] A rendíthetetlenül odaadó lélek tökéletes békét ér el, mert minden tette eredményét Nekem ajánlja fel. De aki nem él harmóniában Istennel, s munkája gyümölcseire sóvárog, azt megkötik tettei.
[13.] Amikor a megtestesült lélek fegyelmezi természetét, és elméjében lemond minden tettről, akkor boldogan él a kilenckapus városban [az anyagi testben]. Nem cselekszik ő, s nem is oka semmilyen tettnek.
[14.] A megtestesült lélek, teste városának ura nem hoz létre tetteket, nem készteti cselekvésre az embereket, és a munka gyümölcseit sem ő teremti meg. Mindezt az anyagi természet kötőerői végzik.
[15.] A Legfelsőbb Úr sem vállalja Magára senki bűnös vagy jámbor tettét. A megtestesült élőlényeket azonban megtéveszti a tudatlanság, amely elfedi igazi tudásukat.
[16.] Ellenben amikor a tudatlanságot eloszlató tudás világossággal árasztja el az embert, tudása feltár előtte mindent, ahogyan a nap is mindent beragyog nappal.
[17.] Amikor az ember értelme, elméje és hite szilárdan a Legfelsőbben gyökerezik, s menedéket is Benne talált, akkor tökéletes tudása által teljesen megtisztul kétségeitől, és feltartóztathatatlanul halad a felszabadulás útján.
[18.] Az alázatos bölcsek igaz tudásuk révén egyenlőnek látják a tanult és szelíd bráhmanát, a tehenet, az elefántot, a kutyát és a kutyaevőt [a kaszton kívülit] is.
[19.] Akiknek elméje a rendíthetetlenségben és kiegyensúlyozottságban állapodott meg, azok már legyőzték a születést és a halált. Hibátlanok ők, mint Brahman, s így már a Brahmanban vannak.
[20.] Aki nem örvendezik, ha valami kellemes éri, s nem búsul a kellemetlenen, kinek értelme rendületlen, akit semmi nem téveszt meg, s aki ismeri az Istenről szóló tudományt, az már a transzcendensben állapodott meg.
[21.] Aki ekképpen felszabadult, az nem vonzódik az anyagi érzéki élvezetekhez, hanem mindig transzba merül, s a belső gyönyört élvezi. Az önmegvalósított személynek ily módon határtalan boldogságban van része, mert figyelmét a Legfelsőbbre függeszti.
[22.] Az okos távol tartja magát a szenvedés forrásaitól, amelyek az anyagi érzékekkel való kapcsolatból származnak. Óh, Kuntí fia, az efféle élvezeteknek kezdetük és végük van, ezért a bölcs nem leli bennük örömét.
[23.] Ha valaki még jelen teste feladása előtt eljut oda, hogy képes eltűrni az anyagi érzékek ösztönzéseit, s felül tud kerekedni a vágy és a harag hatalmán, az a megfelelő helyzetben van, s boldog ebben a világban.
[24.] Aki bensőjében boldog, belül cselekszik és belülről merít örömöt, s akinek a célja szintén belül van, az tökéletes misztikus. Ő felszabadult a Legfelsőbben, s végül el is éri a Legfelsőbbet.
[25.] Akik felülemelkedtek a kétségekből származó kettősségeken, akiknek elméje befelé fordul, akik mindig valamennyi élőlény jólétén fáradoznak, s mentesek minden bűntől, azok felszabadulnak a Legfelsőbben.
[26.] Akik mentesek a haragtól és minden anyagi vágytól, akik megvalósították igazi énüket, önfegyelmezettek, s állandóan tökéletességre törekszenek, azok kétségtelenül hamarosan felszabadulnak a Legfelsőbben.
[27.—28.] Amikor kizárja valamennyi külső érzéki tárgyat, szemét és tekintetét a két szemöldök közé rögzíti, a ki- és belélegzést az orrlyukakban tartja, ezáltal szabályozva az elmét, az érzékeket és az értelmet, a felszabadulásra törekvő transzcendentalista megszabadul a vágyaktól, a félelemtől és a haragtól. Aki mindig ebben az állapotban van, az minden bizonnyal felszabadult.
[29.] Akinek tudata Bennem merül el, s tudja, hogy Én vagyok minden áldozat és önfegyelmezés végső haszonélvezője, minden bolygó és félisten Legfelsőbb Ura, valamint az összes élőlény jóakarója és jótevője, az megszabadul az anyagi szenvedésektől, és eléri a békét.
|
