|
[1.] Ardzsuna így kérdezett: Kik tekinthetők tökéletesebbnek: akik mindig megfelelően imádnak Téged az odaadó szolgálatban, vagy akik a személytelen Brahmant, a megnyilvánulatlant imádják?
[2.] Az Istenség Legfelsőbb Személyisége szólt: Akik elméjüket személyes formámra rögzítik, s mindig nagy, transzcendentális hittel imádnak Engem, azokat a legtökéletesebbnek tekintem Én.
[3.-4.] De akik az érzékek szabályozásával s azáltal, hogy egyenlőek mindenkivel szemben, teljes szívükből az Abszolút Igazság személytelen aspektusát, a megnyilvánulatlant imádják, amely túl van az érzékek felfogásán, s amely mindent átható, felfoghatatlan, változatlan, szilárd és mozdulatlan — az ilyen emberek, akik mindenki jólétéért fáradoznak, végül is elérnek Engem.
[5.] Rendkívül nehéz előrehaladniuk azoknak, akiknek elméje a Legfelsőbb megnyilvánulatlan, személytelen aspektusához vonzódik. Ezen az úton mindig nagyon fáradságos az előrejutás a megtestesült lények számára.
[6.-7.] Óh, Prithá fia! Gyorsan kimentem a születés és halál óceánjából azt, aki minden tettét Nekem felajánlva Engem imád, eltérés nélkül átadja magát Nekem, odaadó szolgálatban él, és elméjét Rám szögezve mindig Rajtam meditál.
[8.] Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és értelmedet teljes mértékben merítsd el Bennem, így kétségtelen, hogy mindig Bennem fogsz élni.
[9.] Kedves Ardzsunám, gazdagság meghódítója, ha képtelen vagy elmédet eltérés nélkül Rám függeszteni, akkor kövesd a bhakti-jóga szabályozó elveit. Ily módon ébreszd fel magadban a vágyat, hogy elérj Engem!
[10.] Ha nem tudod követni a bhakti-jóga szabályait, akkor próbálj meg csak Nekem dolgozni! Ha Értem cselekszel, eléred majd a tökéletes szintet.
[11.] Ha azonban képtelen vagy tudatodat Rám irányítva dolgozni, akkor próbálj lemondani tetteid minden gyümölcséről, s horgonyozz az önvalóban!
[12.] Ha ezt sem tudod megtenni, akkor fogj a tudás művelésébe! A meditáció azonban jobb a tudásnál, a meditációnál pedig a munka gyümölcseiről való lemondás, mert az ilyen lemondás hatására az ember elméjét béke árasztja el.
[13.-14.] Aki nem irigy, hanem minden élőlény kedves barátja, nem képzeli tulajdonosnak magát és mentes a hamis egótól, boldogságban és boldogtalanságban egyaránt kiegyensúlyozott, türelmes, mindig elégedett, önfegyelmezett, nagy elszántsággal végzi az odaadó szolgálatot, valamint elméjét és értelmét Rám szögezi, s az Én bhaktám — az nagyon kedves Nekem.
[15.] Aki nem okoz gondot senkinek sem, akit senki nem zavar, s aki boldogságban és boldogtalanságban, félelemben és aggodalomban egyaránt rendíthetetlen — az nagyon kedves Nekem.
[16.] Az a bhaktám, aki nem függ a tettek szokásos folyásától, tiszta, ügyes, gondok nélküli, nem éri semmi fájdalom, s nem törekszik eredményre, az nagyon kedves Nekem.
[17.] Az olyan bhakta, aki nem ujjong és nem is búsul, nem sajnálkozik és nem vágyakozik, s lemond úgy a kedvező, mint a kedvezőtlen dolgokról, az nagyon kedves Nekem.
[18.-19.] Aki egyformán bánik barátaival és ellenségeivel, aki tiszteletben és gyalázatban, hidegben és melegben, boldogságban és boldogtalanságban, hírnévben és szégyenben egyformán kiegyensúlyozott, kerüli a rossz társaságot, mindig csendes, mindennel elégedett, nem törődik semmilyen hajlékkal, szilárd a tudásban, s odaadó szolgálatba merül, az nagyon kedves Nekem.
[20.] Azok, akik az odaadó szolgálat e maradandó útját járják, s Engem tekintve legfelsőbb céljuknak nagy hittel teljesen elmerülnek ebben, azok nagyon-nagyon kedvesek Nekem.
|
