|
[1.] Ardzsuna így kérdezett: Óh, Krisna, milyen helyzetben vannak azok, akik nem követik az írások elveit, hanem a saját elképzeléseik szerinti imádatba merülnek? Jóság, szenvedély vagy tudatlanság uralkodik-e az ilyen embereken?
[2.] Az Istenség Legfelsőbb Személyisége így szólt: A hit háromféle lehet: jó, szenvedélyes és tudatlan, attól függően, hogy a megtestesült lélekre a természet melyik kötőereje jellemző. Hallj hát most ezekről!
[3.] Óh, Bharata fia! Az ember egy bizonyos fajta hitet fejleszt ki aszerint, hogy létét a természet mely kötőerői befolyásolják. Úgy mondják, az élőlény hitét a rá jellemző kötőerő határozza meg.
[4.] A jóság kötőerejében élők a félisteneket, a szenvedélyben lévők a démonokat, a tudatlanság kötelékének rabjai pedig a szellemeket és a kísérteteket imádják.
[5.-6.] Akik büszkeségből és önzésből olyan szigorú vezeklést és önsanyargatást végeznek, melyet az írások nem ajánlanak, akiket a kéj és a ragaszkodás ösztönöz, akik ostobák, és sanyargatják testük anyagi elemeit, valamint a testen belül lakozó Felsőlelket, azokat démonokként ismerik.
[7.] Még az étel is háromféle lehet, amit az egyes emberek kedvelnek, az anyagi természet három kötőerejének megfelelően. Így igaz ez áldozatok, a vezeklés és az adományozásra esetében is. Halld most, amit a közöttük lévő különbségről elmondok!
[8.] A jóság minőségében élők olyan ételeket kedvelnek, amelyek meghosszabbítják az életet, megtisztítják az ember létét, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget adnak. Az ilyen ételek lédúsak, zsírosak, táplálóak, és örömmel töltik el a szívet.
[9.] A túlságosan keserű, túl savanyú, sós, erős, csípős, száraz és égető ételt a szenvedély kötőerejében élők kedvelik. Az ilyen ételek boldogtalanságot, szenvedést és betegséget okoznak.
[10.] A sötétség kötőerejében lévők az olyan ételeket szeretik, amit a fogyasztás előtt több mint három órával főztek, ami ízetlen, romlott és rothadó, valamint maradékokból és tisztátalan alapanyagokból készült.
[11.] Az áldozatok közül az tartozik a jóság kötőerejébe, amelyet az írások szabályai szerint, kötelességből hajtanak végre, anélkül hogy ennek fejében jutalomra vágynának.
[12.] Óh, Bháraták vezére! Arra az áldozatra, amelyet valamilyen anyagi célból vagy büszkeségből hajtanak végre, a szenvedély kötőereje jellemző.
[13.] A tudatlanság kötőerejében lévőnek kell tekinteni az írások parancsait figyelmen kívül hagyó áldozatot, amelynek során nem osztanak praszádamot [lelki ételt], nem zengenek védikus himnuszokat, nem jutalmazzák meg a papokat, és amelyet hit nélkül hajtanak végre.
[14.] A test fegyelmezése a Legfelsőbb Úr, a bráhmanák, a lelki tanítómester, valamint az olyan feljebbvalók, mint az apa és az anya imádatából áll. A tisztaság, az egyszerűség, a cölibátus és az erőszaknélküliség szintén hozzá tartozik.
[15.] A beszéd fegyelmezése abból áll, hogy az ember igazmondó, kedvesen, jóakaróan szól, másokat nem zaklat fel, és rendszeresen idézi a védikus irodalmat.
[16.] Az elme vezeklését az elégedettség, az egyszerűség, a komolyság, az önfegyelem és a lét tisztítása jelenti.
[17.] Ez a háromféle vezeklés, melyet transzcendentális hittel hajtanak végre, a jóság természetéhez tartozik, s az olyan emberek végzik, akik nem az anyagi haszon, hanem a Legfelsőbb elégedettsége érdekében cselekszenek.
[18.] A büszkeségből, a tisztelet, megbecsülés és imádat érdekében végzett vezeklés a szenvedély kötőerejéhez tartozik, és se nem szilárd, se nem állandó.
[19.] Az olyan vezeklésről, melyet ostobán, önkínzással végeznek, amely mások bántalmazásával vagy elpusztításával jár, azt mondják, hogy a tudatlanság kötőerejében van.
[20.] Ha valaki kötelességből, a helyes időben és a megfelelő helyen, az arra méltó személynek adományoz, s nem vágyik ellenszolgáltatásra, azt a jóság minőségében végzett adományozásnak kell tekinteni.
[21.] Ám ha valaki a viszonzás reményében, gyümölcsöző eredményekre vágyva vagy kelletlenül ad, tette a szenvedély kötőerejébe tartozik.
[22.] A tisztátlan helyen és nem megfelelő időben, kellő figyelem és tisztelet nélkül és arra méltatlan embereknek történő adományozás a tudatlanság kötőerejében van.
[23.] Om tat sat: e három szó a teremtés kezdete óta a Legfelsőbb Abszolút Igazságra utal. E három szót, amely jelképesen az Abszolút Igazságot képviseli, a bráhmanák a Védák himnuszait zengve és a Legfelsőbb elégedettsége érdekében végzett áldozatok során ejtik ki.
[24.] Ezért a transzcendentalisták, akik az írások szabályai szerint mutatnak be áldozatokat, adományoznak és vezekelnek, a Legfelsőbb elérése érdekében először mindig az om szót ejtik ki.
[25.] A különféle áldozatokat, vezeklést és adományozást a gyümölcsöző eredményre való vágy nélkül, a "tat" szóval kell végrehajtani. E transzcendentális tettek célja az, hogy az ember megszabadulhasson az anyagi kötelékektől.
[26.-27.] Az odaadó áldozat célja az Abszolút Igazság, amelyet a "szat" szó jelöl. Óh, Prithá fia, az ilyen áldozat bemutatóját és a Legfelsőbb Személy örömére végzett, az abszolút természetnek megfelelő áldozatot, vezeklést és adományozást szintén "szat"-nak nevezik.
[28.] Óh, Prithá fia! Mindaz, amit áldozatként, adományozásként és vezeklésként a Legfelsőbben való hit nélkül hajtanak végre, ideiglenes. Az ilyen tettet "aszat"-nak nevezik, és semmi áldással nem jár sem ebben, sem a következő életben.
|
