|
Az ellenséges seregek felsorakoztak. Arjuna a
hős vitéz kedves rokonait, tanítóit, barátait pillantja
meg mindkét oldalon, harci vágyban égve, készen arra,
hogy életüket áldozzák a csatában. Együttérzés és bánat
önti el, ereje elhagyja, elméjén zavar lesz úrrá, s
nem akar többé harcolni.
Arjuna meghódol az Úr Krisna előtt, és a tanítványa
lesz. Krisna az átmeneti anyagi test és az örök szellemi
lélek közötti alapvető különbségről tanítja őt. Beszél
a lélekvándorlásról, a Legfelsőbb önzetlen szolgálatának
természetéről és az önmegvalósítást elért ember jellemzőiről.
Ebben az anyagi világban mindenkinek cselekednie kell.
A tettek vagy az anyagi világhoz kötik az embert, vagy
kiszabadítják onnan. A Legfelsőbb örömére önzetlenül
cselekedve bárki felszabadulhat a karma (a tett és visszahatás)
törvénye alól, és elsajátíthatja az önvalóról és a Legfelsőbbről
szóló transzcendentális tudást.
A transzcendentális tudás - a lélekre, Istenre és kettőjük
kapcsolatára vonatkozó lelki tudás - megtisztít és felszabadít.
Ez a tudás önzetlen odaadó cselekedetek (karma-yoga)
gyümölcse. Az Úr feltárja a Gíta ősidőkbe visszanyúló
történetét, beszél annak céljáról és jelentősségéről,
hogy időről időre alászáll az anyagi világa, valamint
elmodja, milyen fontos, hogy egy guruhoz, egy lelki
megvalósítást elért tanítóhoz forduljunk.
Minden tettét végrehajtva, ám bensőjében azok gyümölcséről
lemondva a transzcendentális tudás tüzében megtisztult
bölcs eléri a békét, megszabadul a ragaszkodástól, lelki
látásmódra tesz szert és boldog lesz.
Az astanga-yoga mechanikus meditációjának gyakorlásával
sz ember képes uralkodni elméje és érzékei fölött, figyelmét
pedig Paramátmára (a Felsőlélekre, az Úr szívben lakozó
formájára) összpontosíthatja. Ez a yoga-folyamat a samadhiban
tetőzik, amikor az ember tudata teljesen a Legfelsőbbe
merül.
Az Úr Krisna a Legfeksőbb Igazság, a legfelsőbb ok,
valamint minden anyagi és lelki dolog fenntartó ereje.
Az emelkedett lelkek odaadóan meghódolnak Neki, míg
az istentagadók elméjét másféle imádat köti le.
Ha valaki élete során, különösen pedig a halál pillanatában
nagy odaadással az Úr Krisnára emlékezik, eljuthat az
Ő legfelsőbb hajlékára, túl ezen az anyagi világon.
Az Úr Krisna a Legfelsőbb Isten, az imádat legfelsőbb
középpontja. A lélek a transzcendentális szolgálaton
(a bhaktin) keresztül örök kapcsolatban áll Vele. Tiszta
odaadását felébresztve visszatérhet Hozzá a lelki világba.
Az anyagi és a lelki világban minden csodálatos megnyílvánulás,
erő nagyság és fennség csupán Krisna isteni energiáinak
és fennségének töredéke. Mint minden ok legfelsőbb oka,
minden létező fenntartója és lényege, Krsna minden teremtett
lény számára a legfelsőbb imádandó személy.
Az Úr Krisna isteni szemekkel ajándékozta meg Arjunát,
s megmutatta neki látványos, végtelen formáját, a kozmikus
univerzumot. Ezzel végleg bizonyosságot tesz isteni
mívoltáról. Elmondja, hogy szépséges emberi formája
az Istenség eredeti formája, melyet csakis az odaadó
szolgálaton keresztül lehet megpillantani.
A bhakti-yoga, az Úr Krisna tiszta odaadó szolgálata
a legmagasabb rendű és legmegfelelőbb eszköz a Krisna
iránti tiszta szeretet eléréséhez, ami a lelki élet
végső célja. Akik ezt a magasztos utat járják, isteni
természetre tesznek szert.
Aki megérti a testet, a lelket és a fölöttük álló Felsőlélek
közötti különbséget, kiszabadul ebből az anyagi világból.
Minden testet öltött lélek a természet három kötőerejének,
a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejének
a irányítása alatt áll. Az Úr Krisna megmagyarázza,
mik ezek a kötőerők, hogyan hatnak ránk, hogyan lehet
legyőzni őket, valamint elmondja mi jellemzi azt az
embert, aki elérte a transzcendentális állapotot.
A védikus tudás végső célja, hogy megszabaduljunk a
kötelékektől, melyek az anyagi világhoz fűznek bennünket,
s megértsük, hogy az Úr Krisna az Istenség Legfelsőbb
Személyisége. Aki megérti, kicsoda Isten, az meghódol
Előtte, s odaadó szolgálatához lát.
Akik démonikus tulajdonságokkal rendelkeznek, és a szentírások
parancsait figyelmen kívül hagyva, saját szeszélyeiket
követve élnek, alacsonyabb rendű fajokban születnek
újjá, és létük az anyag börtönében tovább folytatódik.
Akik azonban isteni tulajdonságok birtokában vannak,
és a szentírások szabályainak engedelmeskedve élnek,
lassanként lelki tökéletességre tesznek szert.
Az anyagi természet három kötőerejének megfelelően háromféle
hit van, amely e kötőerőkből származik. Azoknak a tettei,
akiknek hitét a szenvedély és a tudatlanság jellemzi,
csupán átmeneti, anyagi eredményekkel járnak, míg a
jóságban, a szentírások parancsait követve végrehjtott
tettek megtisztítják a szívet, és az Úr Krisnába vetett
tiszta hithez, valamint az Iránta érzett odaadáshoz
vezetnek.
Krisna elmagyarázza a lemondás jelentését, és arról
beszél, milyen hatással vannak a természet kötőerői
az ember tudatára és tetteire. Elmondja, mi a Brahman-megvalósítás,
beszél a Bhagavad-Gíta dicsőségéről és végkövetkeztetéséről:
a vallás legmagasabbrendű formája az Úr Krsna előtti
abszolút, feltétlen, szeretetteljes meghódolás, ami
megszabadítja az embert minden bűntől, teljes megvilágosodással
áldja meg, és képessé teszi arra, hogy visszatérjen
Krisna örök lelki hajlékára.
|