Sríla Dzsíva Goszvámí

(1513-1598)

Sríla Dzsíva Goszvámí Srí Vallabha (későbbi nevén Anupama) fiaként született Rámakeliben, feltehetőleg 1513-ban, de lehet, hogy néhány évvel előbb (a dátumok pontatlanságát maga Bhaktivinoda Thákura is elismeri). Narahari Cakravartí a Bhakti-ratnakarában azt állítja, hogy az abban az időben még csak pici gyerek Dzsíva már akkor is jelen volt, amikor Srí Caitanya Maháprabhu találkozott Rúpával, Sanátanával és Anupamával Rámakeliben 1514-ben. A szerző azt is hozzáteszi, hogy a kis Dzsíva különleges, jeles személyiségre valló testi vonásokkal jött a napvilágra, mindemellett pedig már fiatalon feltűnt a nyelvtanban, költészetben, logikában és filozófiában való jártasságával. Élete látszólag tragédiákkal teli volt, ám spirituális szempontból nagyon figyelemreméltó.

Mint tudjuk, Rúpa és Anupama Caitanyával való első találkozásuk után elfogadta az élet lemondott rendjét (a sannyását) és otthagyták családjukat. Így a kis Dzsíva egyedül maradt édesanyjával. 1516-ban azonban értesültek Anupama haláláról. Ekkor Dzsíva úgy döntött, hogy lemond erről a világról és annak kegyetlenségeiről. Élete a szentírások tanulmányozása és a saját maga által készített Krisna-Balaráma múrtik imádata lett. Még húszéves kora előtt elvesztette édesanyját is. Dzsíva úgy döntött, hogy csatlakozik nagybátyjaihoz Vrindávanában, de előtte szerette volna meglátogatni Srí Navadvípa-dhámát. Itt találkozott Nityananda Prabhuval, aki magával vitte őt egy hét napos Navadvípa-parikramára (zarándoklatra), melynek során bemutatta neki Srí Caitanya különböző ifjúkori kedvteléseinek színhelyeit. Útjuk során találkoztak Srívása Thákurával, Sací-matával (Srí Caitanya édesanyjával), Visnupriya-devível ( Caitanya özvegyével), Vamsívadanával (Sací szolgájával) és Maháprabhu többi társaival. Ezek után Dzsíva Goszvámí azt az utasítást kapta Nityánandától, hogy menjen Vrindávanába Benáreszen keresztül, ahol pedig keresse fel Madhusúdana Vácaspatít.

Madhusúdana Vácaspatí Sárvabhauma Bhattácárya egyik fő tanítványa volt, és Benáreszbe érve Dzsíva tőle tanulta a Vedánta-filozófiát. Ennek eredményeképpen született meg Sarvasamvádiní című értekezése, amelyben a legkülönbözőbb Vedánta-magyarázatokra hivatkozik, mint pl. Madhva, Rámánuja, Sankara és Vácaspatí kommentárjaira. Ezek után az ifjú Dzsíva Vrindávanába indult.

Épp hogy elmúlt húsz éves, amikor megérkezett. Az öt másik Goszvámí, Prabodhánanda Szaraszvatí, Kásísvara Pandita és Krisnadásza Kavirádzsa Goszvámí szeretettel fogadták. Nemsokára Dzsíva megközelítette Sanátana Goszvámít, arra kérve, hogy avassa fel tanítványának. Sanátana azonban öccsére, Rúpára hárította a felelősséget. Rúpa Goszvámí úgy döntött, leellenőrzi leendő tanítványa szolgálatkészségét, és különböző feladatokkal bízta meg: a múrti-imádat kellékeit kellett összekészítenie, ételt kellett koldulnia, főznie, írásokat vizsgálnia, a guruja lábát kellett masszíroznia és pálmaleveleket kellett előkészítenie az íráshoz. Dzsíva Goszvámí önzetlen szolgálatkészségével elégedetten Sríla Rúpa Goszvámí formális avatásban részesítette tanítványát. Dzsíva Goszvámí híre egész Indiában elterjedt, olyannyira, hogy a híres költőnő, Mirabai is nagy tisztelői sorába lépett, és személyesen is szeretett volna találkozni vele. Arról, hogy a találkozó végülis létrejött-e vagy sem, nem tudunk biztosat. A híres Nagy Akbarral, a mogul uralkodók legtoleránsabbikával való találkozásuk 1570-ben viszont eléggé valószínűnek látszik, annál is inkább, mivel ő volt az, aki Vrindávana négy fontos temploma, a Madana-mohana-, Govindadeva-, Gopínátha- és Yugala-kisora-templom építését támogatta.

Akbar környezetének egyik vagyonos tagja, Alisha Chaudhari volt az, aki megvásárolta a földbirtokot Srí Dzsíva Goszvámí leendő temploma részére. Amikor a templom elkészült, Dzsíva Goszvámí beavatta a gurujától kapott Rádhá-Dámodara múrtikat, és megkezdte imádatukat. A krónikák szerint a Goszvámík itt találkoztak, hogy megbeszéljék a Krisna-tudat terjesztésének taktikáját. Itt alakította ki Dzsíva Goszvámí az első gaudíya-vaisnava könyvtárat, a grantha-bhandarát, amelyben Rúpa, Sanátana és a többi Goszvámí írásainak kézzel írott másolatait gyűjtötte össze. E templom szobái számos híres szentnek szolgáltak menedékül, többek között Sríla A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupádának, aki több éven keresztül volt a templom lakója, és itt készítette el a Srímad-Bhágavatam Első Énekének fordítását és magyarázatait, mielőtt 1965-ben az U.S.A.-ba utazott, hogy megalapítsa a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét.

Sríla Rúpa és Szanátana Goszvámík eltávozása után Sríla Dzsíva Gosvamí lett a gaudíya-vaisnava sampradáyácárya (a tanítványi láncolat vezető lelki tanítómestere), és olyan bhaktáknak segített a prédikálás megszervezésében, mint Srínivásza Ácsárja, Narottama dásza Thákura, Duhkhi Krisnadásza (aki később Syámánanda Panditaként vált ismertté), valamint Rámacsandra Kavirádzsa és Govinda dásza Kavirádzsa. Nagy tisztelettel fogadta Dzsáhnavá Mát, Nitjánanda Prabhu özvegyét, aki szintén nagy lelkesedéssel prédikálta a vaisnava tanításokat.

Mint minden sikeres ácáryának, neki is akadtak rosszakarói, akik megpróbálták hírnevét beszennyezni. Erről Sríla Prabhupáda részletesen ír a Srí Caitanya-caritámrita Ádi-lílá 10. fejezete 85. versének magyarázatában:

"A sahajiyák három váddal illetik Sríla Dzsíva Goszvámít. Ez bizonyára nem kedvező az odaadó szolgálat végzéséhez. Az első vád egy materialistával kapcsolatos, aki nagyon büszke volt hírnevére, mint nagy szanszkrit tudós; elment Srí Rúpához és Sanátanához, hogy a kinyilatkoztatott szentírásokról vitatkozzon velük. Sríla Rúpa Goszvámí és Sanátana Goszvámí, mivel nem akarták idejüket vesztegetni, egy írott kijelentést adtak neki, hogy a kinyilatkoztatott szentírásokról szóló vitában legyőzte őket. A tudós odament Dzsíva Goszvámíhoz ezzel a papírral és hasonló bizonyítvány akart a kudarcáról, de Dzsíva Goszvámí nem adott neki. Ezzel ellentétben, vitába szállt vele a szentírásokról és legyőzte. Minden bizonnyal helyes volt Dzsíva Goszvámí részéről, hogy megakadályozta ezt a becstelen tudóst, hogy azt hirdesse, hogy legyőzte Sríla Rúpa Goszvámít és Sanátana Goszvámít, de műveletlenségüknek köszönhetően a sahajiyá osztály így utal erre az esetre, hogy az alázatosság elvétől való eltéréssel vádolja Sríla Dzsíva Goszvámít. Azonban nem tudják, hogy az alázat és szerénység akkor helyénvaló, amikor az embernek saját becsületét sértik. De, amikor Visnut, vagy az ácáryákat gyalázzák, akkor nem szabad alázatosnak és szerénynek lennünk, hanem cselekednünk kell. Azt a példát kell követnünk, amit Srí Caitanya Maháprabhu adott. Srí Caitanya ezt mondja imájában:

"Vibráljuk az Úr szent nevét alázatos elmével, s gondoljuk magunkat csekélyebbnek az utcán heverő szalmaszálnál. Legyünk türelmesebbek, mint a fa, s minden hamis tekintélyvágytól mentesen legyünk készek minden tiszteletet megadni másoknak. Ha elménk ilyen állapotba kerül, állandóan énekelhetjük az Úr szent nevét."

Azonban, amikor Caitanya megtudta, hogy Jagái és Mádhái megsebesítette Nityánanda Prabhut, olyan haragos lett, mint a tűz, azonnal odament és meg akarta ölni őket. Így Caitanya saját viselkedésének példájával magyarázta el a versét. Az ellenünk elkövetett sértéseket el kell viselnünk, de amikor a magasabbrendű személyek, mint más vaisnavák ellen követnek el sértéseket, akkor nem szabad sem alázatosnak, sem szerénynek lennünk, hanem megfelelő lépéseket kell tennünk, hogy szembeszálljunk az ilyen gyalázkodással. Ez a guru és a vaisnavák szolgájának a kötelessége. Aki megérti a guru és a vaisnavák örök szolgálatának elvét, az méltányolni fogja Srí Dzsíva Goszvámí tettét az állítólagos tudós győzelmével kapcsolatban, amelyet gurui, Sríla Rúpa és Sríla Sanátana Goszvámí felett aratott.

Egy másik történet, amelyet Sríla Dzsíva Goszvámí rágalmazására koholtak, kijelenti, hogy Sríla Krisnadásza Kavirádzsa Goszvámí, miután összeállította a Srí Caitanya-caritámritát, megmutatta a kéziratot Dzsíva Goszvámínak, aki azt gondolta, hogy ez ártana tudósi hírnevének és ezért bedobta egy kútba. Ez nagy megrázkódtatást jelentett Sríla Krisnadásza Kavirádzsa Goszvámínak, aki azonnal meghalt. Szerencsére a Caitanya-caritámrita kéziratának egy másolatát megőrizte egy Mukunda nevű személy és így később ki lehetett adni a könyvet. Ez a történet egy másik szégyenletes példája a guru és a vaisnavák elleni gyalázkodásnak. Az ilyen történetet soha nem szabad hitelesnek elfogadni.

Egy másik vád az volt, hogy Sríla Dzsíva Goszvámí nem helyeselte a párakíya-rasa elveit Vrajadhámában és ezért a svakíya-rasát támogatta, amely azt mutatja, hogy Rádhá és Krisna örökké házasok. Valójában, Dzsíva Goszvámí életében néhány követőjének nem tetszett a gopík párakíya-rasája. Ezért az ő lelki hasznuk érdekében Sríla Dzsíva Goszvámí a svakíya-rasát támogatta, mert megértette, hogy a sahajiyák másképpen kihasználnák a párakíya-rasát, ahogy jelenleg valóban ezt teszik. Sajnos erkölcstelenségükben a sahajiyák között divatos lett Vrindávanában és Navadvípában, hogy keresnek egy nőtlen vagy hajadon szexuális társat, akivel a párakíya-rasában végezhetik az odaadó szolgálatukat. Ezt előre látva Sríla Dzsíva Goszvámí a svakíya-rasát támogatta és ezt később minden vaisnava ácsárja is jóváhagyta. Sríla Dzsíva Goszvámí soha nem foglalt állást a transzcendentális párakíya-rasával szemben, és egyetlen vaisnava sem kifogásolta azt. Sríla Dzsíva Goszvámí szigorúan követte előző guruit és a vaisnavákat, Sríla Rúpa és Szanátana Goszvámít és Sríla Krisnadásza Kavirádzsa Goszvámí is elfogadta őt, mint egyik lelki tanítómesterét."

Dzsíva Goszvámí egyik legjelentősebb hozzájárulása a gaudíya-vaisnava hagyományhoz rendkívüli terjedelmű irodalmi munkássága volt. Írásainak száma meghaladta a 400.000 verset, azaz túlszárnyalta a teljes puránikus irodalom méreteit. Mindezt tökéletes szanszkrit nyelven, kifogástalan verseléssel és stílussal írta meg. Akkoriban a könyveket méretre szabott banánlevelekbe karcolták bele egy acél irónnal, és ez a módszer nem hagyott lehetőséget a már egyszer leírt szöveg kijavítására vagy megváltoztatására. Dzsíva Goszvámí eredeti kézirataiban azonban egyetlenegy áthúzást vagy javítást sem lehet találni. Több, mint huszonöt könyvet írt, amelyeket az alábbiakban felsorolunk:

1) Hari-námámrita-vyákarana (ez egy szanszkrit nyelvtankönyv, amely kizárólag Krisna neveiből áll),
2) Sútra-máliká,
3) Dhátu-sangraha,
4) Krisnárcá-dípiká (ez egy útmutató Rádhá-Krisna múrtijainak imádatához),
5) Gopála-virudávalí,
6) Rasámrita-sesa,
7) Srí Mádhava-mahotsava,
8) Srí Sankalpa-kalpavriksa,
9) Bhávártha-súcaka-campú,
10) Gopála-tápaní-tíká (ez egy magyarázat a Gopála-tápaní upanisadhoz),
11) Brahma samhítá-tíká - (ez egy magyarázat a Brahma-samhítához),
12) Bhakti-rasámrita-sesa (ez egy magyarázat a Bhakti-rasámrita-sindhuhoz),
13) Locana-rocaní (ez egy magyarázat Rúpa Goszvámí Ujjvala-nílamanijához),
14) Yogasára-stava-tíká (ez egy magyarázat a Padma Puránához),
15) Gáyatrí-bhásya (ez egy magyarázat a Gáyatri-mantrához az Agni purána alapján), 16) Krisna lótuszlábainak leírása a Padma purána alapján,
17) Srímatí Rádhárání lótuszlábainak leírása,
18) Gopála-campú (ez a mű Krisna vrindávanai kedveléseit magyarázza, 1589-ben készült),
19) Krama-sandarbha (ez egy részletes magyarázat a Srímad-Bhágavatamhoz),
20-25) Sat-sandarbha ( "Hat tanulmány az Abszolút Igazságról").

A Sat-sandarbhát a gaudíya-vaisnava filozófia alapműveként tartják számon. Az első részben, a Tattva-sandarbhában Dzsíva Goszvámi bebizonyítja, hogy a Srímad-Bhágavatam a leghitelesebb bizonyíték, amely közvetlenül az Abszolút Igazságra mutat. A második, a Bhagavat-sandarbha elmagyarázza az Abszolút Igazság három arculata (Brahman - az Úr személytelen sugárzása; Paramátmá - a Felsőlélek, az Úr helyhezkötött aspektusa és Bhagaván - az Istenség Legfelsőbb Személyisége) közötti különbséget és kapcsolatot, a suddha-sattva transzcendentális állapotot, valamint az Úr különböző potenciáit.

A harmadik, Paramátmá-sandarbha című részben a Felsőlélek leírása található, valamint az anyagi világ, a lélek feltételekhez kötöttségének természete és az avatárák (Visnu inkarnációi) alászállásának mechanizmusa kerül megvitatásra.

A negyedik a Krisna-sandarbha, amelyben Dzsíva Goszvámí bebizonyítja, hogy Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyisége, és Ő a forrása az összes Visnu-formának és a többi inkarnációnak. A továbbiakban Srí Krisna transzcendentális tulajdonságai, kedvtelései, a lelki világ különböző bolygói és Krisna örök társainak kategóriái vannak ismertetve, valamint Srímatí Rádhárání legfelsőbb helyzete.

Az ötödik kötetben, a Bhakti-sandarbhában az odaadó szolgálatról (bhakti-yogáról) esik szó, más folyamatokkal (karma, jńána, félistenimádat, misztikus yoga) összehasonlítva és azok fölé emelve, valamint az odaadó szolgálat végzésének folyamatáról és eredményeiről, a tiszta bhaktiról, a bhaktákkal való társulásról és a rágánuga-bhaktiról (spontán odaadó szolgálatról).

A hatodik, a Príti-sandarbha az istenszeretetről szóló tanulmány. Ebben a részben összehasonlításra kerülnek a felszabadulás különböző fajtái, valamint a transzcendentális szeretet szimptómái, a Krisna és bhaktái közti szeretetteljes kapcsolatok fajtái és azok összehasonlítása, a Vrindávana-lakók szeretetének egyedülállósága, a transzcendentális eksztázis szimptómái és fokozódó szintjei vannak tárgyalva.

Dzsíva Goszvámít az ezredév legnagyobb filozófusaként tartják számon világszerte. A Gaura-ganoddesa-dípiká szerint Dzsíva Goszvámí előzőleg Vilása-mańjarí volt.