|
Sríla Raghunátha Bhatta Goszvámí, más néven Raghunátha Bhattácsárja Tapana Misra fia volt. Apja 1503-ban, fia születése előtt csupán két évvel költözött Benáreszbe Srí Csaitanja utasítására. Amikor Maháprabhu 1516-ban Vrindávanából Puríba menet Benáreszbe látogatott, több céllal is érkezett. Egyrészt találkozni akart az ott lakó bhaktákkal, Csandrasekharával (Ácsárjaratnával) és Tapana Misrával, másrészt fel akarta szabadítani a Prakásánanda Szaraszvatí vezette májávádí szannjászíkat, és nem utolsósorban oktatni akarta Szanátana Goszvámít.
Ottartózkodása alatt Srí Csaitanja Maháprabhu Csandrasekhara házában lakott és minden nap Tapana Misra házában fogadta el az ebédjét. Amint Srí Csaitanja megjelent a ház küszöbén, az akkor még csak tíz éves Raghunátha Bhatta lelkendezve futott Hozzá, hogy valami személyes szolgálatot kapjon. Srí Csaitanja kegyesen megengedte a fiúnak, hogy masszírozza a lábait, és elmosogassa az edényeit. Raghunátha Bhatta legnagyobb szomorúságára Csaitanja Maháprabhu két hónap múlva visszaindult Puríba, és a fiú éveken keresztül nem láthatta újra imádott Urát.
Húszéves korában, miután befejezte tanulmányait Benáreszben, végre elindulhatott Jagannátha Puríba, hogy újra találkozzon Csaitanja Maháprabhuval. Egyetlen szolgával indult el, és Bengál felé vette útját, ahol találkozott Rámadásza Visvásával, aki Rámacsandra bhaktája volt, és a híres Kávya-prakása című könyvet tanította. Mivel mindketten ugyanoda tartottak, úgy döntöttek, hogy útjukat együtt folytatják. Rámadásza valahogy megértette Raghunátha Bhatta emelkedett lelki helyzetét, ezért elkérte a fiatal szent csomagját, a fején cipelte és minden más módon is próbálta szolgálni. Raghunátha Bhatta azonban annyira alázatos volt, hogy nem akarta elfogadni az idősebb vaisnava szolgálatát. Rámadásza azonban megnyugtatta: "Én egy súdra vagyok, te pedig egy bráhmana, tehát nekem a vallásos kötelességem, hogy szolgáljalak."
Így lassan elérkeztek Puríba, és az Srí Csaitanja nagy örömmel fogadta Raghunátha Bhatta Goszvámít, átölelte és Szvarúpa Dámodara Goszvámí gondjaira bízta az ifjú zarándokot. Rámadásza Visvásával azonban nem sokat törődött, mert ismerte a szívét. Rámadásza rejtett imperszonalista volt, aki valójában a Brahman ragyogásába akart merülni, és nagyon büszke volt tanultságára. Raghunátha Bhatta Goszvámí nyolc hónapig lakott Csaitanjával, és rendszeresen főzött Neki rizst és zöldségeket. Azt mondják, minden, amit főzött, olyan volt, mint a nektár. Bár Csaitanja Maháprabhu egyébként válogatós volt étkezési szokásait illetően, mégis mindent megevett, amit az ifjú Raghunátha Bhatta készített. A Goszvámít viszont teljességgel kielégítette az, ha Csaitanja tálcáján hagyott maradékot megkaphatta. Raghunátha Bhatta Goszvámí csodálatos éneklése mindig nagyon elégedetté tette Csaitanja Maháprabhut és ezért a kírtanácsárja nevet kapta.
A nyolc hónap elteltével Csaitanja a következő utasításokat adta Raghunátha Bhatta Goszvámínak: "Ne házasodj meg! Menj haza, és szolgáld idős apádat és anyádat, akik bhakták! Tanulmányozd a Srímad-Bhágavatamot egy tiszta bhakta irányításával, aki megvalósította Istent! Később gyere újra vissza Puríba!" Ezzel Csaitanja levette kanthí-maláját (tulasí-fából készült nyakláncát) és Raghunátha Bhatta nyakába helyezte, ő pedig elsírta magát.
Raghunátha Bhatta így visszatért Benáreszbe és négy éven keresztül, halálukig szolgálta szüleit és tanulmányozta a Srímad-Bhágavatamot egy önmegvalósított lélek irányítása alatt (akinek a kilétéről az életrajzírók nem tudósítanak). Ezek után újra Puríba indult. Mint előzőleg, Raghunátha Bhatta most is nyolc hónapot tölthetett Srí Csaitanja társaságában, utána pedig a következő utasítást kapta: "Kedves Raghunátha, menj Vrindávanába és bízd magad Rúpa és Szanátana Goszvámík gondjaira. Énekeld a Hare Krisna mahá-mantrát napi huszonnégy órán át és szüntelenül olvasd a Srímad-Bhágavatamot. Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége hamarosan a kegyében fog részesíteni téged." Egy fesztivál alkalmából Csaitanja Maháprabhu kapott néhány bételdiót, amit előzőleg az Jagannáthának ajánlottak fel, valamint egy hosszú, tulasí-levelekből készült füzért, amit szintén Jagannátha viselt. Ezeket odaadta Raghunátha Bhatta Goszvámínak, aki élete végéig imádandó ereklyeként vigyázott rájuk. Amikor Vrindávanába ért, menedéket vett Rúpa és Szanátana Goszvámí lótusz lábainál és Govindadeva szolgálatában foglalta le magát. Negyven évet élt Vrindávanában, ezalatt néhány vagyonos tanítványa segítségével felépítette a fenséges Rádhá-Govindají Mandirt, és személyesen készített díszeket imádandó múrtija, Govindají részére, pl. egy fuvolát és egy pár cápa alakú fülbevalót. Bár saját maga nem írt egyetlen könyvet sem, mégis tökéletesen megvalósította a szentírások végkövetkeztetéseit csupán azáltal, hogy olvasta és szavalta a Srímad-Bhágavatamot. A bonyolult verseket három-négy féle dallammal is tudta énekelni, olyan édes hangon, mint a kakukk. Amikor elkezdett szavalni, Srí Csaitanja kegyéből az eksztatikus istenszeretet szimptómái nyilvánultak meg testén. A Goszvámík és Vrindávana többi lakója mindig elragadtatással hallgatta felolvasásait. Csodálatos tehetsége miatt a bhágavatácsárja (a Srímad-Bhágavatam mestere) címmel illették. Élete végén egy kis kunyhóba költözött a Rádhá-kunda partjára. a Gaura-ganoddesa-dípiká szerint Sríla Raghunátha Bhatta Goszvámí azonos a Rága-mańjarí nevű gopíval, akinek egyébként a lelki világban az az állandó szolgálata, hogy különféle feljegyzéseket ír...
Srí Murári Gupta Csandrasekhara Ácsárja tanítványa volt. Egész életében bensőséges kapcsolatban volt Csaitanjával, s a róla szóló egyik hagiográfia, a Srí Csaitanja-csarita szerzője. Eredetileg Sríhatta egyik neves orvos családjából származik, azonban feleségével együtt, hamar Navadvípába költözik. A Srívása házában megrendezett éjszakai közös éneklések rendszeres résztvevője volt. Csaitanja egyszer feltárta előtte Varáhadeva (vaddisznó) formáját. Murári, bár az egyik legbensőségesebb társa volt Csaitanjának, igen buzgón imádta Rámát is. Maháprabhu elnézte ezt neki, hiszen a gaudíya filozófia egyik alaptétele, hogy minden inkarnáció forrása Krisna, tehát Ráma is egy ilyen inkarnáció. Csaitanya meghatározása szerint Murári Hanumán, Ráma egykori hűséges majom-követője. Ő maga is követte Caitanyát Puríba. A samádhija a 64 samádhi területén van.
Srímad Bircsandra vagy Birabhadra Prabhu Kartika hónap sötétebbik felének kilencedik napján jelent meg e világon.
Srí Krisna dásza Kavirádzsa Goszvámi írja (CC Adi 11.8-12):
"Srí Nitjánanda Prabhu az Isten iránti örök szeretet (Srí Csaitanja Maháprabhu) elpusztíthatatlan fájának legfelső ága...
Abból az ágból még sok ág és mellékág nő ki...Nitjánanda Prabhu után a legnagyobb ág Birbhadra Goszvámi (Bircsandra Prabhu)...
habár Birabhadra Prabhu az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt, egy nagy baktának adta ki magát.
És habár az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális sok védikus utasításhoz képest, Ő szigorúan követte a védikus rituálékat.
Ő a fő pillére a Srí Csaitanja Maháprabhutól eredő odaadó szolgálat csarnokának.
Ő tudta magában, hogy úgy cselekszik, mint a Legfelsőbb Úr, Visnu, de kívülről szerény volt.
Az csak Srí Bircsandra Prabhu kegyéből lehetséges, hogy az embereknek mindenütt a világon most lehetőségük van Csaitanja és Nitjánanda neveinek vibrálására.
Ezért menedéket veszek Srí Bircsandra Prabhu lótusz lábainál úgy, hogy az Ő kegyéből nagy vágyam, a Srí Csaitanja Csaritamrita megírása, megfelelően írányítva lesz."
A Csaitanja Csaritamrita anubásja magyarázatában, Srí Bhaktisziddhanta Szaraszvati Thákura leírja Bircsandra Prabhu életét.
Leírja, hogy Bircsandra Prabhu, akit Virabhadra Goszvámiként is ismertek, Nitjánanda Prabhu fia és Dzsahnava Mata tanítványa volt.
Nitjánanda Prabhu második feleségének, Srí Vaszudha méhéből született.
A Gaura-Ganodesa-Dipikában, Ksirodaksaji Visnu inkarnációjaként említik:
sankarshanashya yo vyuha, payobdhishayi-namakah, sa eva virachandro'bhu-chaitanya-abhinna vigraha:
"Srí Szankarsan Deva Ksirodaksaji Vishnuként terjesztette ki Magát. Az Ő avatára Bircsandra Prabhu. Nem különbözik Srí Csaitanja Maháprabhutól abban, hogy Ő Visnu-tattva, Maga az Isten."
A Dzsamatapura nevű faluban, Hugali körzetben, Bircsandra Prabhunak volt egy Jadundanácsárja nevű tanítványa,
akinek két lánya volt - egy saját lánya, Srímati, és egy Narajáni nevű nevelt lánya.
Mindkét lányát feleségül vette Bircsandra. Bircsandra Prabhu házasságkötését Srí Narahari Csakravarti Thákura a
Bhakti Ratnakarában így említi:
"Dzsamatpura közel volt Rádzsábol Hattához. Srí Dzsahnava Mata elment egyik tanítványa templomába.
Ott élt Jadunandan Ácsárja. Őt Srí Dzsahnava Mata kegyéből erős hittel házasították meg.
Jadunandanának volt egy Laksmi nevű felesége. Azt mondják, hogy ő tiszta és nagyon vallásos feleség volt.
Volt nekik két lányuk - Srímati, és Narajáni. Testi szépségük páratlanul gyönyörű volt.
Dzsahnava Mata kívánsága volt, hogy a szerencsés brahmana két lányát adja feleségül Bircsandra Prabhuhoz."
Srí Yadunandana Ácsárja egyik tanítványa volt Bircsandra Prabhunak. Srímati és Narayani Dzsahnava Matától kapott avatást.
Srí Vasudha lánya volt Gangadévi. Ő magának Gangadévinek volt egyik avatára. Srí Madhava Ácsárjához ment feleségül,
aki Shantanu Maharadzsának volt egyik avatára. A Mahabhárata mint magának Gangadévinek a férjét dicsőíti Shantanu Maharadzsát, Bhishmadéva apját a Dvápara-yugában.
Madhava Ácsárja nagy hívő volt, aki elmélyült a Krishna-prémában.
Anyja elrendelésésre, Srí Bircsandra Prabhu Srí Vrindávana Dhámába zarándokolt.
Először Uddharana Datta Thakura otthonába látogatott, Szaptagramába. Uddharana Datta Thakura fia, Srínivasa Datta Thakura tiszteletteljes fogadtatásban részesítette Bircsandra Prabhut, és
Bircsandra Prabhu két napig ott maradt. Onnan Shantipurába ment, ahol meglátogatta Srí Advaita Ácsárja otthonát.
Advaita Ácsárja fia Srí Krishna Mishra tiszteletteljesen és szívélyesen fogadta Bircsandra Prabhut, és volt ott
egy szankirtan, melyen mindenkit elöntöttek a szent név édes hullámai. Onnan Bircsandra Prabhu Ambika Kalnába ment,
ahol Srí Gauridasa Pandit otthonába látogatott. Srí Hridaja Csaitanja Prabhu nagy lelkesedéssel és szeretettel találkozott vele.
Ambika Kalnából Bircsandra Prabhu elment Navadvipa dhámába, Srí Dzsagannatha Mishra otthonába.
Nityananda Prabhu fiát megpillantva, Srí Csaitanja minden követője, aki jelen volt, el volt ragadtatva, és nagyon boldogan fogadták őt.
Itt két napig maradt, aztán elutazott Srí Khandába. Ott találkozott Srí Raghuanndanával és Srí Kanai Thakurával aki szeretteteljesen megölelte őt.
Miután ott maradt egy rövid ideig, folytatta útját és meglátogatta Jadzsigramában Srínivasa Ácsárja otthonát.
Erős hittel, Srínivasa Ácsárja pudzsát rendelt el Srí Bircsandra Prabhunak, tudva azt, hogy ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége.
Néhány napig ott maradt, és hatalmas szankirtan fesztiválokat rendeztek. Ezután Bircsandra Prabhu elment Kanthak Nagarába,
nem messze Katvától, ahol Mahaprabhu szanjaszát vett. Miután itt is töltött egy napot, folytatta útját
Badhuri Gramba, ahol Govinda Kavirádzsa otthonához érkezett. Erős hittel, a fejlett Vaisnava, Govinda Kavirádzsa
tiszteletteljes öleléssel fogadta és pudzsával imádta őt. Nagyon elégedett volt erős hitével, Bircsandra Prabhu
két napig az otthonában maradt. Ezután ellátogatott Kheturi Gramba, Narottama Thakura városába.
Ezt mind a Bhaktiratnakarában jegyezték le: "Hogy fokozza Srí Narottama Thakura végtelen örömét,
a Srí Chaitanya fa e legfontosabb ága, Srí Bircsandra Prabhu elment Kheturi Gramba és táncolt a szankirtanban.
Ekkor számtalan ember látogatta meg Srí Bircsandra Prabhut, aki Maga volt Visnu."
Miután néhány napot tartózkodott Kheturi Gramban egy nagy szankirtan fesztiválon, Bircsandra Prabhu folytatta útját Vrindávanába.
Hatására sok bűnöst és ateistát terelt a helyes útra. Amikor Vrindávanába érkezett, kedvező érkezésének hírét hallva,
fogadtatására, a fontos vrindávani hívők kiálltak az útra várni őt. Ezek a hívők nagy lelkek voltak és köztük volt
Srila Dzsiva Gosvami, Srímad Krishna dásza Kavirádzsa Goszvámi, ahogy Srí Ananta Ácsárja és Srí Hari dásza Pandita is,
aki Sri Gadadhara Pandita tanítványa volt és a Srí Madana-Mohan murtijainak pudzsárija. Srí Krishna Dásza Brahmacsári,
Srí Gopinatha Adhikari, és Srí Madhu Pandita szintén ott volt, és mint Srí Gopinatha pudzsárija, Bhavananda.
Kashishvara és tanítványa Srí Govinda Goszvámi (a vrindávani Srí Govinda pudzsárija) és Srí Jadava Ácsárja szintén ott volt,
ahogy sokan mások.
Bhakti Ratnakara azt mondja: "Mindenki kijött, hogy lássa Bircsandra Prabhut, és minden vrindávanai polgár szeretett voltna darshant venni.
Nem volt olyan, akit ne árasztott volna el Bircsandra Prabhu féle extatikus bhakti látványa.
Vrindávana és az összes ottani Vaisnava páratlan tulajdonságairól énekelt. Ezután meglátohatta Srí Govinda, Srí Gopinatha, és Srí Madana Mohana murtijait és
szent formáiktól darsant vett. Ezután Srí Dzsiva Goszvámi és Srí Bhugarbha Goszvámi elrendelésére,
Bircsandra Prabhu keresztülvándorolt Vrindávana erdőségein egy átfogó zarándoklat során. Látta a vrindávanai tizenkét erdőt,
Radha Kundát, Shyama Kundát, és a Govardhana hegyet. És ahogy látta mindezeket a dolgokat, az isteni szeretet
bámulatos és csodálatos megnyilvánulását mutatta ki. Vrindávana minden polgárát elbűvölte a Krishna-bhakti
extázisának ezen megnyilvánulásainak látványa. Miután ilyen módon sorban meglátogatta Vrindávana összes fontos szent helyét,
Bircsandra Prabhu visszatért Gaudadeshába. Az isteni szeretet e csodálatos kifejeződését követően, hírét prédikálták közel, s távol.
Az Ő isteni gazdagsága nem különbözött Nitjánanda Prabhuétól.
A Csaitanja Csaritamrita anubásja magyarázatában, Srí Bhaktisziddhanta Szaraszvati Thákura leírja, hogy Bircsandra Prabhunak
három tanítványa volt, akiket fiainak tekintett - Gopidzsana-vallabha, Rámakrisna, és Rámacsandra. A legfiatalabb,
Rámacsandra a Sandilya dinasztiához tartozott és Varavyala volt a vezetékneve. Khoradohában alapított családot és
ennek tagjait Khoradoha goszvámijaiként ismerik. Idősebb tanítványa Gopidzsana-vallabha egy Lata nevű falu lakosa volt,
nem messze Manakara vasút állomástól Burdvan tartományban. A második, Rámakrisna, Makdától nem messze élt egy Gayeshpura nevű faluban.
Sríla Bhaktisziddhanta Szaraszvati Thákura megjegyzi, hogy mivel ez a három tanítvány különböző dinasztiához tartozott és
különböző vezetékneveik voltak és különböző helyeken éltek, lehetetlen Viracsandra Prabhu igazi fiaiként elfogadni őket.
Bircsandra Prabhu legfiatalabb tanítványának, Rámcsandrának négy fia volt, akik közül a legidősebb Radha-madhava volt,
akinek harmadik fiát Jadavendrának hívták. Jadavendra fia Nandakirsora volt, az ő fia Nidhikrisna, az ő fia Csaitanjacsand,
az ő fia Krisna Mohan, az ő fia Dzsaganmohana, az ő fia Vradzsanatha, és az ő fia Sjámalál Goszvámi.
A keresztény naptár szerinti 1590-ben, Karttika hónap 18. napján, a Divali fesztivál éjszakáján jelent meg e világon,
eredeti nevén Raszika Murári. Apja Rádzsa Srí Acsjutadéva hosszú ideig gyermektelen volt és úgy érezte, hogy az
Univerzum Urának kegyéből végül egy fiú ékkövet kapott.
Raszikananda Déva fiatalkorában csatlakozott a Syámánanda által vezetett gaudíya csoport tagjaihoz,
s később Syámánanda egyik fő tanítványa lett.
Lelki tanítómestere utasítására Govindadzsí múrti főpúdzsáríja lett.
Majd a későbbiekben, szintén guruja utasításának eleget téve, közel negyven esztendőn át India-szerte utazott
és prédikált. Egy alkalommal egy felbőszült, vad elefánt rontott rá, ám a szent hangosan elkiáltotta magát:
Gauránga! Krisna! A hatalmas állat néhány pillanat alatt megszelídült és elcsendesedett.
Leghíresebb műve a Srí Bhagavatástakam.
Az orisszai Remuna nevű település híres Ksíra-cora Gopinátha murti testébe olvadva hagyta el ezt a világot.
Puspa-samádhija guruja közelében a Rádhá-Syámasundara templom udvarán található.
Caitanya-Bhagavata azt mondja, hogy Dhanandzsaja Pandita egy nagy személyiség minden tulajdonságával rendelkezett.
Minden pillanatban kedves volt Nityananda Prabhu szívének. Vrndavana dasa Thakura így írja le Dhanandzsaja Pandita dicsőségét.
Dhanandzsaja Pandita születési helye Szitalagramában volt. Ez a falu Katvában, a Bardhaman körzetben volt,
a Mangalakota rendőrörshöz és a Kaicsara posta hivatalhoz közel. Srí Bhaktivedanta Szvámi megjegyzi:
"A Burdvanból Katvába vezető vasúti szorosban van egy Kaicsara nevű állomás kb. 9 mérföldre Katvától.
Ettől az állomástól kb. egy mérföldet kell északkelet felé menni, hogy elérjük Szitalát.
A templom egy vályogfalú, szalmatetős ház. Valamikor, Badzsaravana Kabaszi Zamindarjai (földbirtokosai), a Mullikok
építettek egy nagy házat templom céljából, de az utóbbi 65 évben a templom tönkrement és elhagyták.
A régi templom alapjai még látszódnak. Van egy tulaszi oszlop a templom közelében, és minden évben,
január folyamán tartják Dhanandzsaja Pandita eltávozási napját. Azt mondják, hogy kis ideig Pandita Dhanandzsaja
részt vett egy Srí Csaitanja Maháprabhu vezette szankírtan csoportban, majd Vrindávanába ment.
Mielőtt Vrindávanába ment volna, egy kis ideig egy Szancsada Pancsada nevű faluban élt, mely hat mérföldre délre volt
a Memari vasút állomástól. Néha ezt a falut úgy is nevezik, hogy "Dhanandzsaja helye" (Dhananjayera Pata).
Kis idő múlva egy tanítványára hagyta az imádat felelősségét és visszament Vrindávanába.
Vrindávanából Szitala-gramába történt visszatérése után, felavatott a templomban egy Gauraszundara murtit.
Pandita Dhanandzsaja utódai még most is gondoskodnak a templomi imádatról."
Néhányan máshová teszik Dhanandzsaja Pandita születési helyét.
Nézetük szerint Csattagrama körzetben, a Dzsadagramaként ismert helyen született.
Ott, egy Szitalagramának is nevezett, de Szancsada Pancsada Grama-ként ismert helyen van egy murti, akinek a szolgálatát ő alapozta meg.
Dhanandzsaja Pandita Navadvipában volt, amikor ott Csaitanja Maháprabhu a kírtana kedvteléseit hajtotta végre.
Miután visszatért Vrindávanából Bengáliába, egy Dzsalandi Grama nevű faluban egy murtit állított.
Annak a templomnak a murtijai Srí Srí Gopinatha, Srí Srí Nitai-Gaura, és egy salagrama-sila, Srí Srí Damodara.
Dhanandzsaja Panditának nincs közvetlen leszármazottja. Volt egy Srí Szandzsaja nevű fivére. Az ő fiát Srí Ráma Kanai Thakurának hívták.
Jelenleg úgy tudjuk, hogy születési helye Muluka-gramában volt, nem messze a mai Bolapurától.
Néhányan azt mondják, hogy Szandzsaja Pandita, Dhanandzsaja Pandita tanítványa volt.
Jelenleg a Dhanandzsaja Pandita által Szitalagramában állított murtik szolgálatát Srí Dhanandzsaja Pandita tanítványainak leszármazottai látják el.
Srí Dhanandzsaja Panditának volt egy Srí Dzsíva Krsna nevű tanítványa, aki felavatott egy Srí Szjámaszundara murtit,
melyet jelenleg ott, a Srí Gopala Caudhari nevű hívő házában tartanak.
Srí Dhanandzsaja Pandita szamadhi-mandiráját vagy emlékhelyét meg lehet találni Szitala-gramában.
Karttika hónap teli holdjának nyolcadik napján Dhanandzsaja Pandita eltávozott és belépett az Úr örök kedvteléseibe.
|
