|
Sri Nityananda Prabhu minden indiai szent helyet érintő útja során, valahol nyugat Indiában
találkozott Madhavendra Puripadával. Amikor Nityananda Prabhu meglátta Madhavendra Purit,
az eksztatikus szeretet ájult állapotába esett és transzcendentális teste teljesen mozdulatlanná vált.
Ugyanígy, amikor Madhavendra Puri Nityananda Prabhura tekintett, teljesen elfeledkezett magáról
és ájultan esett a földre.
Sri Gaurcsandra megjegyzi, hogy az odaadó szeretet nektárja ízlelésében,
senkit nem lehet Madhavendra Purihoz hasonlítani. Amikor Madhavendra Puri tanítványai,
Isvara Puri vezetésével, meglátták lelki vezetőjüket, amikor a Mester az eksztatikus
szeretet ájult állapotába zuhant, sírni kezdtek. Nityananda Prabhu és Madhavendra fokozatosan
visszanyerték eszméletüket. Amikor szemüket kinyitották és ismét megpillantották egymást,
átkarolták egymás nyakát és örömkönnyeket hullattak. Hemperegni kezdtek a homokos földön
az eksztatikus szeretet hullámai által, miközben hangos kiabálásuk belehasított a levegőbe.
Nityananda felkiáltott: "Ma megkaptam a szent helyekre történő összes utazásom gyümölcsét.
Madhavendra Puri lábát megpillantva, megkaptam Isten szeretetének kincsét, így áldott lett az életem."
Madhavendra Puri folyamatosan, szorosan ölelte Nityananda Prabhut.
Akart valamit mondani, de hangja elfulladt a heves érzelmek hatására.
Nityananda Prabhu teljesen megszerette Isvara Purit, Brahmananda Purit és
Sri Puripada más jelenlévő tanítványait. Néhány többi zarándok
is jelen volt ott, de az odaadás hiánya miatt nem érthették meg, mi történik
és folytatták egymásközti beszélgetésüket. A bhakták némi szomorúságot éreztek, látva
ezeknek az elbutult állatoknak viselkedését, úgyhogy visszavonultak az erdőbe, hogy
megszabaduljanak társaságuktól. Amikor ismét egyedül maradtak, bánatuk elmúlt és
folytatták a Krisna-préma nektárjának élvezetét. Így Nityananda Prabhu és Madhavendra Puri
néhány napot együtt töltöttek a Krisna-katha boldogságában.
Madhavendra Puri Istenszeretete nagyon szokatlan volt. Egyszerűen megpillantva egy sötét
esőfelhőt, eszméletét vesztette. Éjjel-nappal itta a Krisna-préma lelki likőrjét, így mámoros maradt,
néha nevetett, néha sírt, néha hangos kiabálásban tört ki és sírt. Nityananda úgy viselkedett,
mint egy őrült, a földre rogyva, testét az eksztázis hullámai rázták. Mint a vulkánból feltörő láva,
úgy tört fel ajkairól a hangos nevetés, miközben egész teste, egy hatalmas földrengés vajúdásához
hasonlóan, hevesen reszketett.
Ezelőtt még nem látták az eksztatikus érzelmek ilyen példanélküli megnyilvánulását,
Madhavendra Puri tanítványai folyamatosan ott maradtak és lefoglalták magukat a hari-kirtanában.
Senki sem tudta éjjel van-e vagy nappal. Teljesen elmerültek a Krisna-préma nektárjában,
teltek a napok, nekik úgy tünt, hogy még egy perc sem telt el. Bármiről esett is szó Madhavendra és
Nityananda között, csak ők ismerték és Srí Krisnacsandra. Ki más képes megérteni ilyen tárgyú dolgot?
Madhavendra Puri nem volt képes feladni Nityananda társaságát és folytatta barangolását,
megtartva maga mellett Nityanandát.
Madhavendra Puri azt mondta tanítványainak: "A szent helyekre történt utazásaim során,
azelőtt soha sehol nem láttam ehhez hasonló szeretetet. Bizonyára a Legfelsőbb Úr
kegyes hozzám, hogy egy Nityanandához hasonló barátom lett, mint közeli társam.
Amikor az ember társul Vele, az a hely az összes szent hely összességévé válik és
nem különbözik magától, Vaikunthától. Bárki hall róla, feltétlenül Sri Krisnacsandra
társaságát kapja meg. És bárki, aki a legjelentéktelenebb ellenségeskedést is eltűri Vele szemben,
bár lehet ő bhakta, az nem kedves Krisnának."
Ilyen módon, nappal és éjszaka, Madhavendra Nityananda Prabhu vonzó tulajdonságait dicsőítette.
Az Úr Nityananda elfogadta Madhavendra Purit gurujaként és mindig e kapcsolatnak megfelelően
viselkedett vele. Miután együtt utaztak néhány napig, végül Nityananda Prabhu
Setu Bandha felé vette útját, míg Madhavendra Puri Sarayu felé indult.
Mivel elvesztették kapcsolatukat a külvilággal, egyikük sem volt tudatos a saját testéről.
Abból a célból, hogy együtt fenntartsák testüket és lelküket, mindketten a tudat e
transzcendentális állapotában maradtak. A külső tudatossághoz fel kellett volna adniuk életüket.
[C.B. Adi 9.158-192]
E világról történt eltávozásakor Madhavendra Puri teljesen elmerült
a Krisnától való elkülönülésben és folyamatosan egy slokát ismételgetett.
E verset a Gaudiya Vaisnavák az elkülönülés hangulatának kifejezése lényegeként fogadják el. [ C.C ML 4.197 ]
Társai és tanítványai között volt Sri Advaita Ácsárja, Sri Pundarika Vidyanidhi,
Sri Nityananda Prabhu, Sri Iswara Puri, Sri Paramananda Puri, Sri Ranga Puri,
Sri Ramacandra Puri, Sri Nrsimha Tirtha, Sri Raghupati Upadhyaya, Sri Sukhananda Puri.
"Madhavendra Puri testét teljesen eltöltötte az isteni szeretet, csakúgy, mint híveiét.
Ételként semmi mást nem vett magához, mint a Krisna iránti szeretet nektárját.
Így teste Sri Krisna kedvteléseinek színhelyévé vált."
[C.B.Adi 9.155]
Imádható murtijának, Gopaljinak lakhelye jelenleg a radzsasztáni Nathdwar városában van, és
Vállábhácsárja követői imádják.
Srila Baladeva Vidyabhusana egy nagyon lemondott, tiszta bhakta volt,
akiben a név vagy hírnév utáni vágynak még a töredéke sem volt meg.
Sok irodalmi művet szerkesztett az emberiség javára. Valahogy sosem említette
születési helyét vagy bármit a családi hátteréről és ezért a részletek igazából
nem ismertek.
A történészek úgy becsülik, hogy valamikor a XVIII. században született,
legvalószínűbb, hogy Orisszában (lehet, hogy Remuna mellett). Már nagyon korai
éveiben befejezte nyelvtani, költészeti, retorikai és logikai tanulmányait,
majd zarándok útra indult. Ezidő alatt valamennyit időzött Tattvavadisszal
dél Indiában és így alaposan megismerte Sri Madhvácsárja tanításait.
E filozófia erős képviselőjévé vált India szerte.
Utazásai során ismét eljutott Utkaladesába (Orisszában) és találkozott
Sri Rasikananda Deva egyik nagy tanítványával, névszerint Sri Radha-Damodara Devával,
akivel megvitatta a filozófiát. Sri Radha-Damodara Deva kifejtette a Gaudija Vaisnava
filozófiát, ahogy Srí Gaurszundara magyarázta. Ezek a beszélgetések behatoltak szívébe
és felébresztették benne az isten iránti szeretetet. Így néhány nap után avatást kapott
a Radha-Krisna mantrával és megkezdte a Sat-sandarbha (Srí Jiva Goszvámi műve) tanulását.
Nagyon rövid időn belül a Gaudiya Vaisnava filozófia kiváló ismerőjévé lett.
Tanítója hozzájárulásával és áldásával elment Sri Vrindáváná Dhamába, hogy
Srila Visvanatha Cakravarti Thakura alatt tanulmányozza e tanításokat.
Sri Visvanatha Cakravarti Thakura különösen elégedetten látta, alázatos
és szelíd természetét és a lemondást és a Védák alapos ismeretét, ami jellemezte
Baladevát. Gondosan igazította útba őt az acintya-bhedabheda-tattvában.
Baladeva teljesen elfogadta a Gaudiya Vaisnava filozófiát és nagy energiával kezdett prédikálni.
Ezidő tájban a Srí szampradája tagjai a királyi udvarban, Jaipurban
némi vitát kezdeményeztek. Panaszolták, hogy mivel a Gaudiya Vaisnaváknak
nincs magyarázatuk a Védanta-szútráról, nincsenek felhatalmazva
a murti imádatára, emiatt az imádatot át kellene adni a Srí szampradájának.
Azt is kifogásolták, hogy Srimati Rádharáni és Sri Sri Govinda-Gopinatha együttes
imádata a sasztrákban sehol sincs engedélyezve.
A király, Szadacsari Radzsa, a Gaudiya szampradáján belül kapott avatást.
Így bizalmas üzenetet küldött Vrindavanába, melyben informálta az ottani
baktákat, hogy mi történt. De ugyanakkor a király kénytelen volt kivinni
Radharánit a templomszobából, és felmenteni a bengáliai Gaudiya
Vaisnava pudzsárikat a murti imádatban történő részvétel alól.
Srila Viswanath Cakravartipada ekkor már nagyon idős volt, így ő nem tudott
Jaipurba utazni. Elküldte hát maga helyett tanítványát, Srí Baladévát,
aki teljes mértékben járatos volt a sasztrákban és így képes volt megfelelően
szembeszállni a kihívással. Egy nagy gyűlésen olyan erőteljes érveket hozott fel
Ramanudzsa követőinek, hogy nem tudtak válaszolni ezekre. Később kifejtette nekik:
"A Gaudiya Vaisnava szampradája létrehozója, Srí Csaitanja Maháprabhu,
a Srímad Bhagavatát, úgy, ahogy Maga Sríla Vjászadéva öszeállította, a
Védanta-szútra természetes magyarázataként fogadta el. Ezt a Sat-sandarbha bizonyítja."
A gyűlésen résztvevő tudósok viszont nem fogadtak el semmi mást a szútrával kapcsolatban,
csak közvetlen magyarázatot. Nem volt más megoldás, Baladéva megígérte, hogy bemutat nekik egyet.
Nagyon megbántva, Srí Baladéva elment Srí Govindaji mandirjába és miután
felajánlotta alázatos hódolatát, informálta Srí Govindát mindenről, ami történt.
Azon az éjszakán az Úr megjelent neki álmában s arra utasította,
hogy írjon egy magyarázatot a Védánta-szútrához. "Én fogom diktálni neked,
hogy mit írj és ezért senki sem lesz képes megtagadni annak elfogadását."
Ilyen csodálatos álom után, Baladéva teljesen felélénkült és úgy érezte
megújult erő ömlik szívébe. Így elkezdett írni, és néhány napon belül elkészült
a magyarázattal, melynek 'Sri Govinda Bhasya' címet adta.
Srí Baladéva magával vitte a magyarázatot a Ramanandi tudósok gyűlésére.
A magyarázat felolvasása után a tudósok egyszerűen megszólalni sem tudtak.
Így a Gaudiya szampradája győzelmét hirdették közel s távol és a király,
más bhaktákhoz hasonlóan, a boldogság tengerében úszott. A tudósok ezután
a 'Vidyabhusana' címet adományozták Srí Baladévának.
Ez a gyűlés 1628. Sakabda évben történt Goltában, nem messze a jelenlegi
Jaipur várostól. Baladeva Vidyabhusana Vijaya Gopala murtiját állította fel
ott a goltai Mandiránál, de e murtik jelenlegi holléte nem ismert.
Ettől a naptól kezdve a jaipuri Maharadzsa kihirdette, hogy a Srí Govinda
áratiját kell először elvégezni, és csak azután végezheti áratiját a többi templom.
Miután elfogadták vereségüket, a Ramanandi tudósok kifejezték óhajukat,
hogy avatást fogadjanak el Sri Baladeva Vidyabhusanától. De kifejezték
igényüket, hogy a négy hiteles szampradája közé tartozhassanak.
A Srí szampradája nagyon tekintélyes és első híve volt a dasya-bhaktinak
(az odaadó szolgálatnak).
Jaipurból visszatérve Vrindávanába, Srí Baladéva bemutatta a győzelemről szóló igazolást
Srila Visvanatha Cakravarti Thakurának és elmesélt mindent, ami történt.
Minden bhakta hatalmas eksztázisban volt e hírek hallatán és Cakravartipada
teljes áldását adta Srí Baladévának. Sri Baladéva Vidyabhusana ekkor kezdte írni
Srila Jiva Gosvami Sat-sandarbhájának magyarázatát.
Baladeva Vidyabhusana a vrindávánai Gokulananda Mandirában levő
Sri Jayát és Sri Vijaya Govindát személyesen imádta. Néhány hívő véleménye szerint
Sri Baladeva Vidyabhusana állította Sri Syamananda Prabhu, Sri Sri Radha-Syamasundara murtijait.
Miután Sri Visvanatha Cakravarti Thakura kedvtelései véget értek ezen a földön,
Sri Baladéva Vidyabhusana lett a Gaudiya Vaisnava szampradája következő ácsárjája.
A Vedanta-syamantaka végén, Sri Baladéva Vidyabhusana így emlékezik meg lelki tanítómesteréről:
"Egy brahmana guru, Sri Radha-Damodar Deva, azért küldött engem ide Vrindavanába,
hogy bemutassam a Vedanta-syamantaka című művet, amit az ő kegyéből, Srimati Rádharáni örömére alkottam."
Sríla Baladéva Vidybhusana később Srí Govinda dászaként vált ismertté.
Két jólismert tanítványa: Srí Vidya dásza és Srí Nandan Misra.
Srí Gaurídásza Pandita (16.sz.) életéről nem sok adatot ismerünk.
Nevét a Csaitanja Csaritámrita őrizte meg az utókor számára:
Amikor sannyását vett Csaitanja, Nitjánanda ellátogatott Gauridásza Panditához Ambiká-kálanába.
A közeli elkülönüléstől félve Gauridásza sírt és könyörgött Csaitanjához, hogy maradjon még.
Maháprabhu egy magához hasonló nímfa múrtit készített Gaura-Nitairól, hogy megvígasztalja szolgáját.
"Gauridása, múrti formám ugyanolyan jó mint én vagyok" mondta Gauránga "örökké az otthonodban fogok maradni, hogy elfogadjam a szolgálatodat".
Gauridásza Pandita sok bensőséges módon imádta Gaura-Nitait - beszélt hozzájuk, fenséges ételeket főzött nekik, a sásztrák egyes tételeit vitatta meg velük.
Gauridásza még akkor is, amikor öreg és gyenge volt, szüntelenül szolgálta imádandó Urait Srí-Srí Gaura-Nitait.
Bár szegény volt, arra vágyott, hogy drága ékszerekkel díszítse Gaura-Nitait.
Gaura-Nityánada mivel ismerték elméjét, gazdagon feldíszítették magukat.
Rendkívüli szépségüket látva Gauridásza megdöbbent. "Hogyan szerezték ezeket az ékszereket?" - gondolta.
Srí-Srí Gaura-Nitai gyakran végeztek ilyen transzcendentális kedvteléseket tiszta bhaktájuk Srí Gauridásza Pandita otthonában.
Egy alkalommal Csaitanja dásza, Gaurídásza egyik legelső tanítványa, egy hatalmas szankírtana fesztivált szervezett a Gangesz partján.
A kírtanától elragadtatva Gauridásza múrtijai leugrottak az oltárról és csatlakoztak a bhaktákhoz az éneklésben és a táncban.
Mikor Gaurídásza észrevette, hogy a múrtik hiányoznak a templomból egy botot ragadott és futni kezdett, hogy elkapja Gaura-Nitait.
Dühét látva Gaura-Nitai eltűnt. Ebben a pillanatban Gauridásza megdöbbenve látta, hogy Gaura-Nitai belép Csaitanja dasz szívébe (hrdaya).
Gauridása megölelte kedves tanítványát könnyeibe fürdette és azt mondta : "Te vagy a legszerencsésebb. Mától fogva a neved Hridaya Csaitanja lesz, aki Srí Csaitanját a szívében tartja".
Azóta Gaurídásza Pandita templomába Gaura-Nitai darsanája rövid ideig tart, nehogy Gaura-Nitai leugorjon az oltárról és ismét elszökjön.
Vradzsában ő Subala, az egyik dvadása gopála. Szamádhija Vrindávanában a Dhira Szamirában található.
|
