Sri Sivananda Sen

Sri Sivananda Sen nagyon közeli szolgája volt Sri Csaitanja Maháprabhunak. Közvetlenül az esős évszak (Csaturmasja) előtt Sri Csaitanja Maháprabhu társait Bengálból Puriba vezette, ahová minden évben elmentek, hogy lássák az Urat. Ennek az utazásnak minden költségét ő maga állta.
[C. C.Adi 10.54].

Gazdagság és vagyon teljesen Sri Hari, a guru és a Vaisnavák szolgálatába állott. Sivananda Sen saját lehetőségeit és vagyonát Sri Gauranga és az Ő híveinek szolgálatában használta. Egész családja, fiai és szolgái is mind, Csaitanja Maháprabhu hívői voltak.

Három fia, Sri Csaitanja Dasz, Sri Rama dasz és Sri Karnapur dasz, különösen odaadó volt Maháprabhu irányában. Két unokaöccse, Sri Ballabha Sen és Sri Kanta Sen szintén nagy bhakták voltak.

Sen Sivananda valaha Kumar hattában lakott, amit jelenleg Halisahirnak hívnak. Imádott murtijainak, Sri Sri Gour-Gopal-nak tartózkodási helye jelenleg ismeretlen. Viszont Kavi Karnapur guruja, Srinath Pandit által imádott murtik, még jelenleg is Kalyaniban találhatók. Ez Kesto Ray temploma, és Csaitanja Dohától néhány mérföldre található.

Gaur-ganoddesa-dipikájában, Sivananda fia, Sri Kavi Karnapur lejegyezte, hogy a Bira nevű Brindavani gopi, aki Srimati Radharani hírnöke volt, jelenleg Sri Sivananda Sen-ként ismert.

A hívők egy hónappal a Ratha-játrá fesztivál előtt elindultak Puriba és mivel gyalog mentek, egy hónappal később érkeztek meg.

Egy napon, a bhakták útnak indultak, mert elérkezett az utazás megkezdéséhez kedvező nap. Először elmentek Sri Sri Advaita Ácsárja szantipuri házába. Miután levezetett egy egynapos fesztivált, Advaita prabhu, felesége és fia elkísérték a társaságot Mayapurba, ahol megkapták Csaitanja Maháprabhu édesanyjának, Szacsi matának darsanját, aki napjait valahogy a fiától való hatalmas elkülönülésben töltötte.

A hívők mind hódolatukat ajánlották neki, ő pedig hódolatát ajánlotta Advaita Ácsárja és felesége, Sita Thakurani lábainak. Ezután, miközben fiára emlékezett, sírni kezdett. Advaita Ácsárja Prabhu és felesége vígasztalták Szacsi Matát, ahogy csak tudták, majd a többi bhaktával együtt folytatták útjukat.

Habár az Úr Csaitanja úgy rendelte Nitjánanda Prabhunak, hogy Bengálban prédikáljon, ő is elkísérte a hívőket, hogy lássa Maháprabhut. Sri Acaryaratna, Pundarika Vidyanidhi, Srivas Pandit szintén ott volt, fivéreikkel és feleségükkel, Vasudevával, Govindával, Madhava Ghoshal, Murari Gupta Ojhával, Sri Raghava Panditával, Sri Khandavasi Naraharival, Sri Gunaraja Khanal, stb. együtt. Sen Sivananda elhívta feleségét és fiait és a többi hívő közül is sokan elhozták feleségüket. A Thakuránik (hölgyek) készítették Maháprabhu kedvenc ételeit. Sivananda intézkedett, mindenki ételéről éppenúgy, mint a révkapunál fizetendő vámról.

Bárhol pihentek meg éjszakára, táncos fesztivált tartottak a Szent nevek éneklésével. Sivananda Sen ismerte az összes Orisszába vezető utat. Egy napon hátra maradt, hogy rendezze a számlát a vámszedővel, miközben a társaság többi tagja továbbment. Némi távolságot megtéve, leültek egy fa alá pihenni. Sivananda így kicsit lemaradt és nem tudott jó előre menni, így nem volt elrendezve az étkezésük. Azon a napon szép távolságot megtéve, mindenki nagyon éhes volt. Nitjánanda elkedte gyalázni a nevét és kész volt megátkozni őt.

"Hol van az a Siva? Mindenki majd meghal éhen, és ő még mindig nem érkezett meg. Egy szem praszádamot sem készített senki. Haljon meg a fia is!"

Ezután Sivananda is megérkezett. Felesége odament hozzá, szemében könnyekkel:
- "Nem gondoskodtál semmi praszádamról és most Gosai nagyon éhes. Megátkozta a fiadat, hogy haljon meg."
Sivananda így válaszolt:
- "Ne butáskodj. Nem kell szükségtelenül sírni. Csak próbálj megnyugodni."

Megvígasztalva feleségét, odament Nitjánanda Prabhuhoz és dandavat-ot ajánlott fel neki. Nitjánanda, még mindig haragos volt, jól megrúgta őt. Sivananda nagy megelégedést érzett, hogy megkapta ezt a kegyet Sripad Nitjánandától és azonnal elment egy Gaudiya Vaisnava házába, hogy elkészíttesse a praszádamot és a helyet a hívők számára. Utána elhívta oda Nitjánanda Prabhut.

Nitjánanda Prabhu a hívőkkel együtt elfogadta a praszádamot, mely után megérkezett Sivananda, és felajánlotta hódolatát Nitjánanda Prabhu lótusz lábainak, és így szólt:
- "Ma akkor, amikor szolgádként fogadtál el, a sértésemnek megfelelően büntettél meg. De olyan a te gyengédséged, hogy a büntetés látszatát keltve, valójában hatalmas kegyeddel jutalmaztál meg. Ki értehti meg személyiségedet a három világban? Lótusz lábad porát nagyon nehéz elérni, még az Úr Brahmának is, de még nehezebb elnyerni ezeknek a lábaknak az érintését a testén egy olyan alacsonyrangú, hitvány embernek, mint én. Ma van a születésnapom és elődeim öröksége sikeressé vált és ma megéreztem az odaadást Sri Krisna felé, ahogy az emberi lények vágyainak szokásos tárgyait - a vallást, a gazdaság fejlődést és az érzékkielégítést."

Sivananda e szavait meghallva, Nitjánanda Prabhu nagyon boldog lett, fölemelkedett és nagy szeretettel megölelte őt.
[C. C. Ant. 12.31]

Sríla Haridásza Thákura

Srí Haridásza Thákura (15.16.sz.) a bengáliai vaisnavizmus egyik legnagyszerűbb alakja. Fontosságát jól jelzi, hogy maga Maháprabhu a Námácsárja (A Szent Név tanítója) megtisztelő címmel ruházta fel.

Ahogyan Prahláda Mahárádzsa a démonok családjában jelent meg, illetve Hanumán majomként látta meg a napvilágot, ehhez hasonlóan Sríla Haridásza Thákura is egy alacsonyabb kasztban jelent meg: szármázását tekintve ui. muzulmán volt. Haridászának szép alakja volt és rendelkezett minden arisztokratikus vonással. Rendkívüli intelligencia birtokosa. Alátámasztja ezt az a tény is, hogy számtalan, a szanszkrit nyelvről és a vaisnava-kontra -advaita filozófiáról rendezett vita győztese volt. Sohasem jött ki a sodrából, végtelenül békés és alázatos személy volt. Fiatal korában rendkívüli odaadásáról és aszkétizmusáról volt híres. Jóllehet muzulmán családban született, amikor vaisnava lett, még a bráhmanák is, hódolatuk és elismerésük jeleként, buzgón kenték testükre lábának porát.

Még a Legfelsőbb Úr, Anantadeva maga is dicsőíti Haridásza Thákurát: "Még az Úr Siva és Úr Brahma is arra vágyott, hogy olyan bhaktákkal társulhassanak mint Haridásza. A félistenek arra vágynak, hogy megérinthessék Haridásza transzcendentális testét. Csupán a nevét kimondva, Haridásza!, az ember eljut Krisna lakhelyére." (Caitanya Bhagavata) Kezdetben, mielőtt Maháprabhu elkezdte volna szankírtana mozgalmát, Navadvípát materialisták és Kali-imádók lakták, akiket a smárta bráhmanák irányítottak. A smárták betiltották a vaisnavák hangos éneklését azzal az ürüggyel, hogy a zene hangja "Felébreszti az Úr Visnut, aki dühös lesz és éhínséggel átkozza meg Navadvipát". De Haridászanak az volt a szokása, hogy hangosan énekelte a Hare Krisnát miközben a Gangesz partján kóborolt. Minden nap csak azután fogyasztotta el egyetlen étkezését, miután befejezte a 192 kör (Krisnának 300.000 szent neve) elmondását. Egyszer egy bráhmana vitára hívta Haridásza Thákurát. A bráhmana azt mondta, hogy a helyes módszer az, hogy az ember csendesen, csupán az elméjében vibrálja a Hare Krisna mantrát. A Vedákat, a Srímad Bhágavatamot és a Náradíya Puránát idézve Haridásza bebizonyította, hogy Krisna neveinek hangos éneklése százszor nagyobb eredményt ad a néma éneklésnél. Ezen kívül a Bhágavatamot is idézte (S.B. 10.34.17). Végezetül Haridásza érvelését így fejezte be, " Mi a jobb, magadat megetetni vagy magadat megetetni és egyidejűleg ezer más személyt is megetetni?".

Egy másik alkalommal egy muzlim vezető, mivel veszélyes tendenciának érezte, hogy Haridásza áttért a vaisnavizmusra, letartóztatta. Haridásza, hogy felvilágosítsa a Kazit így szólt: " A teremtésben minden élőlényt a szívben lévő Úr arra ösztönöz, hogy különböző módon cselekedjenek. A különböző valláshoz tartozó emberek szentírásaik nézete szerint dicsőítik az Úr szent neveit és tulajdonságait. A Legfelsőbb Úr mindenki imádatát elfogadja. Ha valaki rosszindulatú egy másik személy vallása iránt, akkor valójában maga az Úr iránt rosszindulatú, akit ezzel a vallással imádnak. Mivel Isten egy, ugyanarra a Legfelsőbb Úrra lesz irigy, akit Ő maga imád".

A kormányzó megértette ezeket a szavakat, de a Kazi (helyi elöljáró) ragaszkodott ahhoz, hogy Haridásza válasszon: " Vagy feladod a hitedet vagy meghalsz!"

Haridásza szilárdan így válaszolt:" Még ha a testemet darabokra is szaggatják és még ha meg is ölnek - akkor is tovább éneklem a Hare Krisnát".

A feldühödött Kazi azt az utasítást adta szolgáinak, hogy Haridásza Thákurát nyilvánosan ostorozzák halálra. Brutálisan megverték és 22 piacon keresztül húzták a porban, végül pedig vérző testét bedobták a Gangeszbe. Csodálatos módon, Isten kegyéből, azonban megmenekült mivel állandóan elmerült az Úr Harira való emlékezésben. A Kazi, a bráhmanák és a vetélytársai leborultak a visszatérő Haridásza előtt. Lelkesen fogadták és könyörögtek bocsásson meg sértéseikért. A szent kegyesen megbocsátott nekik és magában azt gondolta, hogy a megpróbáltatás illő büntetés volt számára, amiért a vaisnavák gyalázását hallgatta a Kazi szájából.

A Prema-vilása szerint Haridásza Srí Advaita Ácsárjától fogadott el diksát. Haridásza Thákura hatalmas befolyással volt Srí Csaitanja szankírtana mozgalmára, már a kezdetétől fogva. Csatlakozott Nityanandához és így terjesztette a Krisna-tudatot Bengáliában.

Amikor Haridásza Thákura eljött Jagannatha Puríba Csaitanya a saját kertje melletti házban adott neki szobát. Csaitanja mindennap maga főzött prasádamot Haridasnak. Rendszeresen találkoztak, hogy a Krisna-Katháról beszéljenek. Haridásza, miközben Csaitanja lótuszarcát nézte és lábát a mellkasán tartotta és Srí Krisna Csaitanja nevét énekelte, igen magas kort megérve, elhagyta az anyagi világot. Halála után Csaitanja személyesen vitte Haridásza testét a tengerhez és saját kezével temette el a homokba. Aztán Maháprabhu alamizsnát koldult, hogy fesztivált tartsanak Haridásza Thákura eltávozásának tiszteletére. Csaitanja kegyelettel adózott tiszta bhaktájának.

" Énekeljük mindannyian Haridásza Thákura dicsőségét. Haridásza volt a világ koronaékszere. Halálával a föld elvesztette kincsét. Krisna nagy kegyéből adta nekem az ő társaságát. És most elvette őt. Amikor Haridásza maga kívánta elhagyni a világot én nem tudtam visszatartani. Pontosan úgy mint Bhísmadeva, Haridásza saját akaratából adta fel életét". (Caitanya-caritamrita 11.93-98)

Haridásza Thákura szamádhija a tenger mellett van, Dzsagannátha Puríban.