|
Egyike a vrindávanai hat Goszváminak.
Sríla Gopála Bhatta Gosvámí Venkata Bhatta fia volt, és 1503-ban született Srí Rangamban, ahol Srí Ranganátha temploma, a Rámánuja-(Srí-)sampradáya fő központja található. Az aprócska város a dél-indiai Káverí nevű szent folyó partján, Tanjore körzetében található, mintegy tíz mérföldre nyugatra Kumbhakonam városától. Gopála Bhatta családja szintén a Rámánuja-sampradáyához tartozott, mindaddig, amíg nem találkoztak Srí Caitanya Maháprabhuval.
1510 nyarán megkezdett zarándokútja során Caitanya Maháprabhu Srí Rangamot is útbaejtette, sőt, az esős évszak négy hónapját is ott töltötte. Ezalatt hosszantartó, ám csöppet sem unalmas vitába merültek Venkata Bhattával és két fivérével, Prabodhánanda Sarasvatíval, valamint Tirumalla Bhattával melynek során Caitanya meggyőzte őket arról, hogy Rádhá-Krisna imádata magasabbrendű Laksmí-Náráyana, a Srí-vaisnavák istenségeinek imádatánál. Természetesen az akkor még csak hét éves Gopála Bhatta is megkapta a lehetőséget, hogy társuljon Caitanyával és szolgálja őt teljes szívéből.
A Cáturmásya (esős évszak) elteltével Maháprabhu továbbindult zarándokútján, újdonsült híveinek nagy szomorúságára. Nem sokkal ezelőtt Srí Caitanya megjelent Gopála Bhatta álmában, és megnyilvánította előtte örök lakhelyét, Srí Navadvípa-dhámát, valamint értésére adta, hogy Ő Maga Krisna, Navadvípa pedig nem különbözik Vrindávanától. Azután azt mondta neki: "Hamarosan találkozni fogsz két ékszerhez hasonló személlyel, Rúpával és Sanátanával. Felhatalmaztam őket, hogy könyvekbe foglalják a tanításaimat. De ezek a könyvek főleg a te tanítványaid jóvoltából fognak eljutni minden városba és faluba." Amint Gopála Bhatta felébredt, megközelítette Caitanya Maháprabhut, ám Ő arra kérte, egyelőre maradjon szüleivel, és csak haláluk után induljon Vrindávanába. Időközben Gopála Bhatta elfogadta nagybátyját, Prabodhánanda Sarasvatít lelki tanítómesteréül és tanulmányozni kezdte a költészetet, retorikát, szanszkrit nyelvtant és a Vedánta filozófiát. Szülei nagyon szerencsések voltak, hiszen egész életüket Caitanya szolgálatának szentelték, és ezért halálukkor is Rá gondoltak, és visszatértek a lelki világba.
Ezek után, harmincéves korában Gopála Bhatta Gosvámí felkerekedett és sikeresen megérkezett Vrindávanába, ahol megtudta, hogy Caitanya Maháprabhu nemrég szintén járt ott, de már visszatért Puríba. Erre Gopála Bhatta nagyon elszomorodott, ám a mindentudó Caitanya vigaszképpen egy csomagban elküldte neki személyes ülőpárnáját és néhány más ruhadarabját, amit az ifjú szent élete végéig ereklyeként imádott.
Gopála Bhatta Gosvámí eleinte Govindajínek, Rúpa Gosvámí múrtijának volt a papja, később pedig, mivel Caitanya Maháprabhu azt az utasítást adta neki, hogy dolgozzon együtt Rúpa és Sanátana Gosvámíval a gaudíya-vaisnava irodalom létrehozásán, kiterjedt irodalmi és filozófiai munkába kezdett. Elsőnek megírta Sat-kriyá-sára-dípiká ( "A lelki ceremóniák lényegére rávilágító lámpás") című művét, amely elsősorban a családos bhakták számára előírt vallásos kötelességekkel foglalkozik, később pedig a Samskára-dípikát ("A tisztító szertartásokra rávilágító lámpás"), amely a sannyásík (a lemondott rend tagjai) számára előírt kötelességeket és viselkedést ismerteti. Ezek után Sanátana Gosvámíval közösen összeállították a Hari-bhakti-vilása ( "Az Úr Hari bhaktájának viselkedése") című jól ismert és terjedelmes művet, amely mintegy illemkódexként szolgál a gaudíya-vaisnava hagyományban. Ehhez egy magyarázatot is fűzött, Dig-darsiní-tíká címmel. Ezen kívül még írt egy tudományos bevezetést Srila Jiva Gosvami Sat-sandarbhájához, valamint egy magyarázatot Srí Bilvamangala Thákura Krisna-karnámritájához.
Srí Caitanya Maháprabhu eltávozása után Gopála Bhatta Gosvámí erős elkülönülést érzett Srí Caitanyától. Caitanya azonban, hogy bhaktája fájdalmát enyhítse, megjelent álmában és azt mondta: "Ha meg akarod kapni a darsanámat, akkor zarándokolj el Nepálba!"
Gopála Bhatta Gosvámí azonnal gyalogosan zarándokútra indult a nepáli Gandakí folyóhoz. Ez a folyó nagyon fontos a vaisnavák számára, mert itt lehet megtalálni a sálagráma-sílákat, amelyek látszólag csupán kerek, fekete kövek, valójában azonban Krisna múrti-formái. Amikor odaért, a Gosvámí fürdőt vett a szent folyóban. Amint lotáját (vizesedényét) a vízbe merítette, meglepetésére több sílát talált benne. A sílákat visszahelyezte a vízbe, mert méltatlannak érezte magát imádatukra, de amint újra megmerítette az edényt, a sílák újra benne voltak. Miután edényét harmadszorra is kiürítette, majd megtöltötte, tizenkét sálagráma-sílát talált benne. Isteni jelnek vélve a dolgot, úgy döntött, hogy mégis magával viszi a sílákat Vrindávanába és imádatukba kezd.
1542-ben, nyolc évvel Srí Caitanya eltávozása után Gopála Bhatta erős vágyakozást érzett arra, hogy egy olyan múrtit imádhasson, mint Rúpa Gosvámí Govindadevája, hiszen a sílák nem rendelkeznek emberszerű formával, ezért például nem lehet öltöztetni Őket. Ez különösen akkor szomorította el, amikor egy alkalommal, éppen Nrisimha-caturdasín ( Nrisimhadeva, Visnu félig ember, félig oroszlán inkarnációja megjelenésének napján), pompás ruhákat, ékszereket és díszeket kapott egy jámbor kereskedőtől, amelyekkel nagyon szép imádatot tudott volna bemutatni. De mivel a sílákra ezeket nem tudta feladni, csak eléjük helyezte a kapott ajándékokat. Miközben azon meditált, hogyan nyilvánította ki az Úr Nrisimhadeva csodálatos formáját az oszlopból, amely Hiranyakasipu palotájában állt, így imádkozott: "Óh, Uram, Te olyan kegyes vagy és mindig teljesíted bhaktáid vágyát. Szeretnélek teljes formádban szolgálni téged!". Azután Gopála Bhatta elolvasta a Nrisimha-lílát a Srímad-Bhágavatamból, eksztázisban énekelt és elveszítette öntudatát.
Másnap reggel azonban azt találta, hogy az egyik síla, amelyet Dámodara-sílának neveztek, átalakult Krisna páratlan szépségű múrtijává. Gopála Bhatta Gosvámí boldogságában leborult a földre és imáit kezdte ajánlani a múrtinak. A hír hallatán Rúpa, Sanátana és a többi bhakta mind összegyűltek és úgy csodálták az önmegnyilvánult múrtit, amelynek a Rádhá-Ramanadeva ( "az Úr Krisna, aki örömöt szerez Rádháránínak") nevet adták. A múrtit később tanítványa, Gopínátha, más néven Pújárí Gosvámí imádta, aki égész életében cölibátusban élt és soha nem adta fel Srí-srí Rádhá-ramanají imádatát. A múrtit még ma is ugyanazon a helyen, egy csodálatos templomban imádják. Ez egyike Vrindávana hét fő templomának. Másik híres tanítványa Srínivása Ácárya volt, aki később, Srí Caitanya jóslatával összhangban, nagy szerepet játszott a Gosvámík irodalmának elterjesztésében.
A Gaura-ganoddesa-dípiká szerint Sríla Gopála Bhatta Gosvámí neve Krisna kedvteléseiben Ananga-mańjarí volt, bár néha azt mondják, hogy Guna-mańjarí.
|
