Mindenki jól jár
„Hogy kegyelemért és igazságosságért fohászkodunk Istenhez, miközben a miattunk lemészárolt állatok húsát esszük – ez nem következetes dolog.” (I. B. Singer)
A vegetáriánus táplálkozás tagadhatatlan előnyökkel jár a saját egészségünk, a világgazdaság, a környezetvédelem és az erkölcs szempontjából egyaránt. Az ősi indiai szentírások isteni tanításai szerint pedig a lélek további sorsának alakulására is kedvező befolyást gyakorol.
Erőszakmentesség: a lelki élet alapja
Az indiai védikus írások követői lelki fejlődésük érdekében az ahiṁsā, az erőszaknélküliség tanítását követik. Ez az elv azt is magába foglalja, hogy nem fogyasztanak olyan ételeket, amelyek megszerzése erőszakkal, másoknak okozott fájdalommal jár. Hogyan érhetné el egy ember a saját nyugalmát és boldogságát, ha folyamatosan szenvedést okoz az állatoknak vagy elpusztítja őket?
A fizika törvényeihez hasonlóan működik a természet rejtett karma törvénye is, amely biztosítja, hogy életei során minden ember részesüljön jó tettei áldásos következményeiben és helytelen tettei kellemetlen visszahatásaiban. A húsevés egyike azoknak a cselekedeteknek, amelyeket a védikus írások saját érdekünkben sem javasolnak. A vegetáriánus étrend lehetővé teszi, hogy ne vegyünk részt ártatlan életek kioltásában, és ne kelljen ennek következtében szenvednünk vagy állati testben újraszületnünk.
Nem nyugtathatjuk meg magunkat azzal, hogy nem saját kezűleg öljük le az állatokat. Igaz, hogy legtöbben már csak a kész hústermékeket vásárolják meg, a vágóhidakat azonban a húsféleségek fogyasztóitól befolyó pénzen működtetik. Akár személyesen öl meg egy ember valakit, akár bérgyilkost fogad, mindkét esetben felelős az áldozat haláláért. Ugyanígy a húskészítmények fogyasztói is felelősek a lemészárolt állatok életéért.
Öljenek-e miattunk?
Kevesen gondolnak bele, hogy mi is történik, mielőtt a hús az asztalra kerül. Annak ellenére, hogy életet teremteni nem tudunk, társadalmunk megalázó körülmények között tartott állatok, érző lények százezreit pusztítja el naponta a vágóhidakon. Sok húsfogyasztó nem is gondol bele, hogy táplálkozásának háttérében a vágóhidakon olyan szörnyűség zajlik, amit csak egy háborús tömegmészárlás rémségéhez lehet hasonlítani.
Egy vegyes táplálkozású ember igényeinek fedezésére átlagosan tíz állatot kell leölni évente. Tehát ha valaki hetven évig él, akkor élete során hétszáz állat nyakát kell elvágni miatta. Mit szólnánk, ha ez a hétszáz állat egyszerre felsorakozna előttünk, és a szemünkbe nézne…?
Tudathasadásos állapot, hogy el vagyunk bűvölve kutyáink és macskáink szépségétől és kedvességétől – ugyanakkor a húsipar támogatásával napi többszázezer „vágóállat” kivégzéséhez járulunk hozzá. Nincs itt valami ellentmondás?
Jogosan merül fel az a kérdés, hogy vajon a növényeket szabad-e elpusztítanunk, hiszen ők is élnek. Való igaz, hogy a növényi fajokban is ugyanolyan lélek lakik, mint az állati és az emberi testekben. Azonban idegrendszer és érzékszervek hiányában a növényi testekben a lélek jóval kevésbé tudatos, és kevesebb fájdalmat tapasztal, mint az állatok. A különbséget minden józan ember megtapasztalhatja, aki összehasonlítja egy búzamező aratását a vágóhidak vérfürdőjével.
Lehetetlen teljesen agresszió nélkül élni, de megtalálhatjuk az erőszak létünk fenntartásához feltétlenül szükséges, minimális szintjét. Nagy különbség van az elkerülhető és az elkerülhetetlen erőszak között. A védikus bölcsesség szerint erkölcsileg a legtisztábban akkor táplálkozunk, ha vegetáriánusok vagyunk, és ételeinket áldozatképpen felajánljuk Istennek.
A helyes táplálkozás védi a környezetünket
Egyszerű gazdasági tények azt igazolják, hogy ha gabonával vagy zöldségekkel ültetnek be egy területet, akkor ugyanannyi hektáron (fajtól függően) ötször-huszonötször annyi fehérje terem, mintha ugyanazt a földet legelőként hústermelésre használnák! Vagyis akár huszonöt vegetáriánus embert is eltarthat egy akkora földterület, ami mindössze egy húsevõnek elég. Az USA állatállományának takarmányozására fordított gabona és szójabab mennyisége 1 milliárd 300 millió embernek jelentene elegendő táplálékot. Ha pedig csak az amerikaiak tíz százalékkal csökkentenék a húsfogyasztásukat, akkor a megtakarított gabonából minden nap jóllakhatna hatvanmillió ember. Ennyien halnak éhen a világon évente…
A hústermelés fokozása érdekében, az újabb legelők kialakításához évi 17 millió hektárnyi (Ausztria nagyságú) erdőtakarót pusztítanak el bolygónkon. Mindez elsivatagosodást és a Föld légköri egyensúlyának felborulását idézi elő. Egyetlen kilogramm marhahús előállítása öt kilogramm szemesterményt igényel, szállítása pedig kilenc liter benzin elégetését eredményezi.
Az emberiség tagjainak száma folyamatosan nő, az édesvíz pedig egyre kevesebb. A Nemzetközi Vízkészletgazdálkodási Intézet kutatói szerint az ivóvízkészletek megőrzése érdekében sürgősen változtatni kell étkezési szokásainkon. Mivel az állattenyésztéshez ötször annyi víz kell, mint a növénytermesztéshez, a kutatók szerint elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb áttérjünk a vegetarianizmusra.
„Tartózkodni az erőszaktól az emberekkel szemben, ugyanakkor a szerencsétlen állatokat legyilkolni és ellenségükké válni sátáni filozófia. Korunkban az ember a szegény állatok ellensége lett, akik emiatt örökös aggodalomban élnek. A szerencsétlen állatok bántalmazása visszaüt az emberi társadalomra, ezért örökké a hidegháború vagy a valódi harc feszültsége uralkodik emberek, csoportok, nemzetek között egyaránt.” (A. C. Bhaktivedanta Swāmi Prabhupāda:
Śrīmad-Bhāgavatam 1.10.6, magyarázat)
Mit nyernek a vegetáriánusok?
„…nincs kétségem afelől, hogy az emberi faj folyamatos fejlődése során arra hivatott,hogyfelhagyjonaz állatok fogyasztásával, úgy ahogyan a vad törzsek is elhagyták az emberevést, amikor civilizáltabbakkal kerültek kapcsolatba.” (David Thoreau: Walden)
„Úgy vélem, hogy a húsételek nem megfelelőek az ember számára. Ha felsőbbrendűek vagyunk az állatoknál, akkor hibás dolog őket utánoznunk. Azt hiszem, a lelki fejlődés egy bizonyos szinten megköveteli, hogy beszüntessük élőlénytársaink saját testi igényeink kielégítését szolgáló pusztítását.” (Mohandas Gandhi)